Szombaton pont került az idei bajnoki év végére… Azon a délelőttön kaptunk a fejünkhöz, természetesen csak magunkban, erről senkinek nem szólva) hogy talán ma ugrunk utoljára így együtt a vízbe. Borzasztó volt, Kicsit látszott is mindenkin, közben meg mi tényleg győzni mentünk, de valahogy más volt az a nap a gondolattól, hogy ez lehet az utolsó…

A már-már unalmas átmozgató/taktikai edzéseknek is hirtelen óriási értéke lett. Csak az volt a fejekben, hogy ugye még kell majd menni  úszó edzésre és ugye még meg kell hallgatnunk hétfőn is, hogy Mihi szerint épp miért is vagyunk hülyék a közös videózáson és ugye lesz még valami közös összetartó program a sárkányhajózás a balatoni bográcsozás, szúrós bokorba kúszás vagy szauna szeánsz (amit Dia tart) mellett.

Tudom˛tudjuk ne gondoljunk ilyet meccs előtt és persze nyerni mentünk, de ha valami igazán fontos, attól még inkább féltjük és azt akarjuk, hogy sokáig tartson. Ez tudjuk lehetetlen és épp ettől olyan értékes.

Minden évnek megvan a szépsége, ennek is megvolt.

Egy újabb élmény , amire jó lesz visszaemlékezni…

Minden nap többen megállítanak és gratulálnak. Az egész meccs sorozat alatt kiderült számunkra, hogy mennyien szurkoltok nekünk és nézitek a meccseinket. Sok, sok erőt adott mindannyiunknak.

Köszönöm nektek és ismét büszke vagyok a csapatomra!