A héten lányainkkal, illetve másodedzőjükkel Balázzsal történt egy igen vicces dolog. Péntek este van, a vízben éppen a sémázás folyik, ami önmagában nem túl izgalmas. Mind addig, míg a parton ülő, pihenő játékosok egyike fel nem áll, majd hirtelen egy tenyér landol a hátsóján. Persze a tettes rögvest vissza is fordul a víz felé és úgy tesz, mint egy kisangyal és bámulja a gyakorlókat. Majd egyszer csak egy hatalmas csattanást lehet hallani. A bűnös csodálkozó szemekkel megfordul, gondolván: “Hú! Ezt nem én kaptam!”
Majd mindenki csak azt látja, hogy Balázs az arcát fogja, boci szemekkel néz és közben emeli a karját kérdően. Erre a galád bűnös annyira elkezd nevetni, hogy beesik a vízbe! Természetesen ezután a csapattársa nagyon mérges fejet vág és nem győz bocsánatot kérni Balázstól, amiért azt hitte, hogy ő csapott rá a fenekére. Eközben csak azt látjuk a parton, hogy a stáb többi tagja összeborulva röhög a padon és közben törölgetik a szemüket. Majd a vízben a fulladástól veszélyben lévő röhögő elkövető kiüvölt a vízből:
„Imádom, az életet!”
Persze azért Balázst kárpótolták egy üveg borral, de sosem felejtem el azt a fejet, amit ő vágott és persze azt sem, hogy milyen mérges fejet vágott az áldozatból végül tettesé vált lány.
Süssön rátok a nap!  🙂