Ez a hét számunkra igazán különleges lesz. Dunaújváros még sohasem rendezett Magyar Kupa finálét! Izgatottan várjuk, és nagyon boldogok vagyunk, hogy hazai közönség előtt, hazai medencében játszhatunk majd. Ez talán az egyik legmotiválóbb dolog egy csapat életében, amikor olyan szurkolók előtt játszhat, akik nap, mint nap írnak egy-egy kedves mondatot. Vagy azok az emberek előtt, akik amikor meglátnak az utcán gratulálnak és kérdezősködnek a bajnokságról. Vagy éppenséggel azok a gyerekek előtt, akik mindennap odarohannak hozzád, hogy te vagy a példaképe! Mikor negyed vége van és kinézel a lelátóra… Látod azokat az elszánt tekinteteket. Hallod, ahogyan biztatnak. Amikor már nincs oxigén, de azt hallod, hogy:
Gyerünk, megtudod csinálni! Akkor hirtelen átkattan valami a fejedben. Hirtelen csak azt érzed, hogy igen, még fel tudsz úszni, igen, még kitudod blokkolni és igenis TE nyered meg a csapatodnak a meccset. Amikor mindannyian ezt érezzük a vízben, akkor vagyunk igazán csapat. Amikor egymásért megteszünk mindent és amikor azt szeretnénk, hogy a velünk együtt őrjöngő tömeg is azt érezze, amit mi. Ők is örömittasan térjenek haza. Ők is azt érezzék, hogy felspanolva vannak és nem bírnak este elaludni. Ezért érdemes ezt csinálni!
Reméljük, hogy nem csak a hétvégén, de a szerdai meccsen már ilyen lesz a hangulat! Ezért edzünk egész évben. Az ilyen meccsekért, hogy megmutassuk magunknak, mire vagyunk képesek. Ezért van az a rengeteg áldozat, a korán kelés, a késői edzés, az összes izzadság csepp!