A szombati meccsről megkérdeztük Menczinger Kata csapatkapitányt, illetve Mihók Attila edző véleményét. Arról kérdeztük őket, hogy milyen érzések vannak bennük most és a meccsen mit éreztek.

Íme a csapatkapitány nyilatkozata: Nagyon nehéz összefoglalnom azt, amit érzek! Egyrészt nagyon szomorú vagyok, mert úgy érzem hogy elvettek tőlünk valamit, amiért nagyon sokat tettünk, küzdöttünk! Egy olyasmit, amiért maga a klub nagyon sokat tett! Már csak azért is, hogy csapatszinten idén kipróbálhassuk magunkat a nemzeti porondon! Úgy vágtunk neki, hogy nem tudtuk hogy mi lesz, hogy lesz, mire leszünk képesek…,de mertünk nagyot álmodni, és szépen lassan elérkeztünk a szombati meccshez! A világ egyik legjobb csapata ellen ugrottunk vízbe! Mindenki tudta, hogy nagyon nehéz mérkőzés lesz. Úgy is lett, több szempontból is! Az első negyedben nagyon jól kezdtünk és talán minket is meglepett egy kicsit, hogy 3 gól fölénnyel zártuk az első 8 percet! Aztán szépen lassan kezdődött a káosz… Kikaptunk! Személy szerint nekem az egész mérkőzés nagyon nehéz volt, hiszen a mérkőzés kezdetétől kint ültem, kiállításokkal a “zsebemben”!Úgyhogy túl sok jó érzésem nincs a meccsel kapcsolatban. Két dolgot viszont kiemelnék. Az egyik, hogy sose játszottam még újvárosi színekben ilyen fantasztikus hazai közönség előtt! Leírhatatlan érzés, mikor ennyi ember őrjöng, kiabál, tapsol, öklözik, csak azért,mert MI játszunk! Kikaptunk, mégis állva tapsolt nekünk a közönség, torkuk szakadtából kiabálva hogy: ÚJVÁROS, ÚJVÁROS!!! Ezt nem lehet szavakba önteni! Köszönjük nektek! A másik, ami boldogsággal tölt el, és amiért jó minden nap lemenni az uszodába és magadra húzni az újvárosi dresszt,az maga a CSAPAT! Én sosem játszottam még ennyire egymásért kiálló csapatban! Sose éltem még át idáig ilyen helyzetet, mint most! Amikor gondolkodás nélkül 12-en, 1 társunkat védjük! Nem jó, hogy egy sportesemény ilyen irányt is tud venni, hogy a végén tömeg bunyó alakul ki,viszont jó érzéssel tölt el, hogy ennyire fontosak vagyunk egymásnak! Nem nyertünk, nem mi mosolyogtunk a végén,de egy bebizonyosodott, hogy megint CSAPATKÉNT küzdöttünk! – és talán ha erre gondolunk, meg a fantasztikus közönségünkre, akkor kevésbé marad fájó pont a szombati nap!

Mihók Attila véleménye: Arról szeretnék elsőként beszélni,hogy honnan is indultunk! Emlékszem még amikor arról beszéltem, hogy egyszer majd olyan meccseket játszhatunk, ahol a Világ legjobb csapata is maximális erőbedobásra lesz késztetve! Ez a nap a szombat volt! Szóval ez egy furán beteljesült álom! De amire igazán büszke vagyok azaz, hogy betartottam,amit ígértem a csajoknak. Ha velem dolgoznak eljuthatnak addig,hogy a legjobbak ellen küzdhessenek… Az ígéret szép szó! Szóval én is köszönöm mindenkinek,aki a segítségünkre volt (van) az úton! Messziről indultunk…