Ma este indulunk Sabadellbe, hogy megnyerjük a meccset és mi jussunk tovább az Euroliga négyes döntőjébe. Igen, igen tudjuk… a papírforma nem nekünk kedvez. És? Mi sportolók vagyunk, harcosok. Olyan emberek, akik nap, mint nap élnek át fájdalmat. Fizikai fájdalmat. Minden egyes nap kihajtják magukat és sokszor,amikor már egy civil ember megállna és kiszállna a vízből,hogy neki mára elég volt, akkor van az a pont,hogy még egy lapáttal ráteszünk. Amikor már vörösödő fejjel és oxigén hiányos testtel mondod a melletted álló társadnak,hogy lődd be! Ő meg belövi és összenéztek,hogy jaj de jó,most a félpályáig lazán úszhattok vissza. Majd 10 másodperc múlva újra kezdődik az őrület! Szombaton mi győzni megyünk, győzni és meghalni! Minden erőnket kiadva elérni azt,hogy magunk számára is kiderüljön, mit tudunk. Sokan jönnek velünk,hogy szurkoljanak, őket sem szeretnénk cserben hagyni. Mihi szavaival élve az idei nagy bravúr még hátra van. Miért ne lehetne akár most szombaton?