Hát hol is kezdjem, mostanában nem túl sok időm volt a pihenésre, de ennek most nincs is itt az ideje. A napjaim nagy részét az edzések és meccsre való felkészülés mellett a szakdogámnak az írása teszi ki, bevallom őszintén, nagyon nehezen ülök le éjszakába nyúlva tanulni, de egy kicsit dejavum is van, hiszen az eddig elvégzett sulijaimat mind így jártam ki. Csak most van benne még is egy kis furcsaság, hogy mi? Hát erre egyik nap jöttem rá, amikor a lámpa mellett írva a szakdogámat egy furi érzés támadt bennem, hiányzott Anyukám szavai, amikor még otthon laktam és nem egyszer az éjszakai tanulásom közben halkan belépett mellém és azt mondta: feküdj le most már kislányom….Vagy az mikor azt mondta, hogy nyugi sikerülni fog…. és persze Apa délután munkából hazaért kíváncsi kérdései: na hogy sikerült? Éjszaka meddig tanultál? Ügyes vagy biztos jól sikerült. Most is sokszor beszélek velük, ha más nem telefonon és még mindig elhangzanak ezek a mondatok, kérdések, de már nincsenek itt folyamatosan mellettem… Furcsa, de talán kezdek felnőni…? 😀