Sokszor alakul úgy az ember élete, hogy csak a végén derül ki valamiről, hogy jó volt az úgy.  Sokszor érzi azt az ember, hogy valami szerencsétlenség érte, mint például a meccs vége előtt kapni az egyenlítő gólt.  Biztos, hogy szerencsétlenség? Ezt leginkább, csak holnap fogjuk megtudni, majd akkor, amikor vége van. Azért szeretem ezt a csapatot, mert sok olyan élményt éltem velük át, ami különleges, amit egy “civil” ember nem élhet át. Kicsit olyan érzés, mint ha nem tudnám mi fog velem történni a következő pillanatban. Várom a meglepetéseket, amiket egymásnak okozunk. Tegnap délután a csapattal leugrottunk a Balcsira, Mihiék nyaralójába, persze ment a szokásos hülyülés…  A legjobb mégis az, hogy úgy érzem újra egymásra találtunk. Mihi megemlítette, hogy olyan a csapat, mint egy kapcsolat. Ez a kapcsolat most kicsit megfáradt, “már nem megyünk együtt moziba, nem viszünk egymásnak virágot, nem okoz akkora örömöt az együttlét.”  Ezért a mai délelőtti edzés után Nuni ( Somhegyi Noémi ), hozott az egész csapatnak egy szál virágot. Ezzel is jelezve, hogy valami megváltozott.  Aki, ebben a csapatban van az érti igazán, mekkora dolog is ez tőle. Ezután bent ültünk az irodában egytől-egyig, amikor Mihivel együtt belép az ajtón Beck Zoli a 30 y frontembere. Mondanom sem kell, hatalmas őrjöngés és taps fogadta. Már egyszer találkozott vele a csapat, egy koncert után és volt szerencsénk beszélgetni vele egy órán keresztül. Ma ő is ezért jött, hogy segítsen nekünk. Bent ültünk az irodában és hallgattuk ennek a fantasztikus embernek a történeteit, a dalait. Körbenéztem és megint láttam azokat az elszánt tekinteteket. VÉGRE! Jó helyen vagyok, mondtam is magamban. Szóval visszatérve… szerencsétlenség? Ha szombaton nyertünk volna, vajon lett volna esélyünk a döntőben? Lett volna esély, úgy, hogy kötelező győzelmet akartunk aratni. Nem pedig oda menni meghalni, meghalni egy gólért a győzelemért? Biztosan? Nem feledkeztünk el valamiről? A lényegről… Arról, hogy tavaly esélytelenül, hogyan is nyertünk végül mi az elődöntőben. Mindenünket odaadtuk volna a győzelemért, bármit megígértünk volna csak, hogy mi másszunk ki győztesként a vízből. Vajon szombaton is így volt ez? Nem igazán. A meccsen igen, de előtte utána nem. Szóval szerencse ide vagy oda, ezt úgy is csak utólag tudjuk majd meg. “Akkor, amikor vége van. ”