A héten felnőtt női csapatunk befejezte az edzéseket, így most két hét pihenő vár rájuk. A héten főleg már csak levezettek, játszottak. Az edzések jó hangulatban teltek, mindenki felszabadult volt, hiszen vége az évnek. A játékról hamarosan videókat és képeket is láthattok! Érdemes lesz megnézni, nagyon viccesek! 🙂
Most legtöbb játékosunk várja a válogatott keretet, a fiatalabbaknak pedig még most jönnek a rájátszás meccsei az ifi és a serdülő bajnokságban. Az először említett csapat jelenleg a 3. helyen áll. Apropó harmadik. Idén 3 bronzérmet szerzett a csapat. A Magyar kupában még ősszel, a Len kupában illetve múlthét szombaton a bajnokságban is. Ezek közül talán a legjobban a Len kupának tudtunk örülni, hiszen ez az első nemzetközi érmünk. Viszont a másik kettővel annyira nem vagyunk kibékülve… Sajnos tudjuk, hogy többre vagyunk képesek, ezért mindenkiben hiányérzet van. Tudja mindenki, hogy alakulhatott volna sokkal másképpen is. Ezért fájó ez nekünk. Természetesen ezt el kell már engedni, nem tudunk már rajta változtatni. Szóval most van két hetünk a pihenésre és arra, hogy ezen túl tegyük magunkat. Összeségében azt gondolom, hogy számunkra elég vegyes volt ez az év. Érzelmileg mindenképp. Tavaly sokkal több fontos meccset veszítettünk el, mint idén, mégis nekünk csak a bronz meccs maradt. Idén kétszer kaptunk csak ki az UVSE-től és egy döntetlent játszottunk a BVSC-vel, mégsem jutottunk be a Kupa döntőbe és a bajnoki döntőbe se. Az Euroligában, egy góllal kikaptunk az Olympiacostól, akik megverték azt a Sabadellt, akik az elmúlt 4 évben csak egyetlen meccset vesztettek el. Szóval akkor idén mégis jók voltunk! De mégsem látszik ez az eredményen. Furcsa. Jó meccseket játszottunk és többnyire mi voltunk a jobbak, mégsem mi nyertünk. Biztosan nem véletlen. Idén először szerintem nem azt az arcát adta a csapat, ami valójában. A legnagyobb erényünket és legnagyobb fegyverünket idén nem vetettük be. Azt a csapategységet, ami tűzön-vízen átmegy. Azt az egységet, amit minden csapat irigyel és ilyen csapatban akar játszani. Nem volt velünk nagy baj, de ezek nem mi voltunk, sajnos.