Elsősorban emlékeztek hogyan kezdtük ezt a bajnokságot?

Mondhatni utáltuk az edzőnket és teljesen elítéltük miközben neki is és nekünk is teljesen új volt ez az egész csapat dolog.

Emlékszem az első meccsünket a Poloval játszottuk, akik a későbbiekben majdnem a „vesztünket” okozták.

Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én akkor elmondhatatlanul és leírhatatlanul izgultam és meg akartam mutatni, hogy végig tartani fogjuk az iramot és talán még elsők is lehetünk. Hát, mint tudjuk az nem jött össze. Az első félév nem is volt a legfényesebb, de már valamennyire ott is kijött a munkánk gyümölcse.

A második félévet nevetséges vereséggel kezdtük, de szerintem az a meccs mindenkinek betett annyira, hogy megmutassa nem vagyunk rosszabbak annál a csapatnál.

Én szörnyen rosszul éreztem magam, de szerintem onnan kezdtük el igazán edzőként kezelni Smicit és Kardit.

Szerintem mindenkiben megfordult egyszer-kétszer a féltékenység vagy akár az irigység a szezon alatt Kamilla félpályás góljai, vagy Csenge meccsenkénti 500 dobott gólja, vagy Lili gyors sprint góljai után, még bennem is. Végre van egy biztos kapusunk is a kapuban, aki ösztönzően hat minden játékosra.

Nagyon sajnálom, ha valakit egyszer is elhordtam bárminek a háta mögött, és leordítottam a fejét, mert hülyeséget csinált, hiszen mindig van valaki aki hibázik a meccseken, amit az egész csapat együtt kijavít, szóval ti nem ezt érdemlitek.

Tudom, nyíltan nem beszélünk ilyen dolgokról, de szerintem a bajnokság végére mindenki megkedvelte Smicit.

Kriszti már elejétől szimpatikusabb volt szerintem párunknak, csak nem tekintettük edzőnek, de bátran kijelentem már teljes egészében az. A csapat a második családomnak nőtte ki magát és büszke vagyok, hogy a tagja lehetek.

Nagyon gratulálok mindenkinek a harmadik helyhez, bár szerintem az elsőt is megérdemeltük volna, hisz mondjuk ki megvertük a veretlen csapatot. Nem zavar, hogy lehet holnap egyest kapok nyelvtanból, mert nem tudtam tanulni, de ezt az érzést, hogy veletek lettem bronzérmes semmi pénzért nem adnám el senkinek. Végre nem csak Deményi Kamillából, hanem mindenkiből állt a csapat. És emlékeztek mikor Kriszti azt mondta a Polo elleni meccs után, hogy ne merjük magunkat vízilabdásnak nevezni?

HÁT SZERINTEM EZ ALATT A PÁR MECCS ALATT AZZÁ LETTÜNK ÉS MEGMUTATTUK KI IS A DUNAÚJVÁROSI FŐISKOLA VÍZILABDA EGYESÜLET GYEREK CSAPATA!