Tegnap lett a kisöcsém 9 éves! Róla szeretnék nektek egy történetet elmesélni, ami nagyjából egy hónapja történt. Kint voltunk az Universiaden Taiwanon, amikor jött egy kedves üzenet otthonról.

Anyukám küldte az üzenetet:

Gergő mondta, hogy ma almát kér inkább, nem pedig körtét, amit szokott. Csodálkozva néztem majd megkérdeztem, miért?

-Mert ma ünnepnap van.

-Hogy hogy?

-Mert ma a Gréta döntőt játszik.

Azt kell, hogy mondjam, hogy hihetetlen érzés, amikor az embernek még a 8-9 éves kis öccse is abban a tudatban van, hogy nekem ez mennyire fontos. Az egész családom egy szívként dobban velem. Örömben, bánatban ugyan azt érzik, mint én. Nagyon ritka az ilyen család. Többször történt már velem olyan, hogy az öcsém vidított fel vagy ő vigasztalt meg egy-egy meccs, edzőtábor után. Természetesen tudja, hogy ez nekem mennyire fontos és ha látja, hogy bánt valami a maga módján oldja meg azt. Vicces persze, amikor az iskolában meséli, hogy éppen tegnap 100 kg-mal csináltam egy gyakorlatot a kondiban vagy meséli, hogy előző nap hány gólt lőttem. Jó érzés persze, hogy miattam játszik a foci meccseken 4-es számban és az is, hogy büszkén mesél rólam. Örülök, hogy van egy ilyen kötelék közöttünk. Fantasztikus, hogy a gyerekek mennyi mindent értenek és mennyire őszintén szeretnek.

Nagyon boldog születésnapot drága öcsikém, Gergő!