Ma reggel… akarom mondani, délután fél kettőkor indultunk el Athénba. Mondhatni reggel 8 óta úton vagyunk, már most mindenki unja az utat mégis még több, mint 16 óra vár ránk és még Magyarországon vagyunk. Reggel 7-kor reggeliztünk Egerben majd 8-kor indulás. Természetesen, mint minden túránkon valami gigszer adódik. Sokan hiszik azt, hogy Mihi vonza be ezeket a dolgokat… Hát mostmár az egész csapat ezt érzi. Mondom is, hogy miért. Egyszerűen Mihi nem tud olyan elektronikai eszközhöz hozzányúlni, ami a keze alatt ne menne tönkre. Nem tudom, hogy csinálja
legyen az videózáson vagy éppen most a busz computere. Szóval reggel indulásnál több hibajelet is mutatott a busz, beindult a telefonálgatás ezerrel. A döntés azt lett, hogy elmegyünk Budapestre és Gridának az apukája, aki autószerelő megnézi. Így is lett, sajnos nem jártunk nagy sikerrel, tehát elindultunk Kecskemétre a Ford szervízbe. Ahol a csapat egyik fele eltűnt két kiscica miatt, a többiek sétáltak vagy tanakodtak. Kiderült, hogy valami félreértés történt, ezért egy olyan szerelő sem volt, aki tudott volna segíteni nekünk. Ezidő alatt Mihi már felhívta Balázst, hogy a másik busszal, amivel reggel haza vitte Egerből azokat a játékosokat, akik tegnap még játszottak, de ma mégsem jönnek Görögországba, hogy jöjjön vissza értünk Kecskemétre és ott átszállunk. Nagyon komikus volt a helyzet, mert aki látta már Mihit idegesen, azokat sokszor megmosolyogtatja, hiszen rá tényleg jellemző ez a fajta “bénaság”. Egyszerűen hihetetlen, hogy semmi sem jött össze a mai napon. Végre megjött Bazsi átpakoltuk a cuccokat a másik buszba és megtankoltunk. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy majdnem fizetés nélkül távoztunk. Aztán végül elindultunk röpke 5 és fél óra késéssel. Rendben már másik buszban ültünk.
-Kapcsoljuk be a rádiót!
-Nyílván nem működik.
-Jó rendben, akkor dugjunk be egy pendriveot.
-Az se működik… Inkább mostmár akkor szóljatok, ha valami jó.
-Oké, oké.
-Laptopról nézzünk filmet! (amit összekötöttünk a hangszórókkal.)
Mihi szerint, pont ugyan olyan volt a hang, mint, ha egy vízesésben laknánk. De néha R2D2-nak a hangjára hasonlított a Két pasi meg egy kicsiből Charlie hangja. Majd a határon álltunk egy bő fél órát és Belgrádban egy szakaszon, csak lépésben haladtunk.
“Juhhu” , délután 18-óra és valószínű reggel 6-ra már Athénba is leszünk, szerencse, hogy csak 14:00-től van az edzés. Bőven odaérünk! 😀
Az úton gyakran elhangzott mondat volt: “A nem hiszem el, mindjárt sírok! “
Annak ellenére, hogy már nagyon rutinosan talán ez a 3. alkalom, hogy ezt a távot busszal tetsszük meg, most se viseljük jól az utat. És még van egy visszaút is! Végül 6:40-re sikeresen megérkeztünk.

Egy nagyon lelkes,
Hajrá DFVE! 🙂