Mit is nevezhetünk otthonnak? Hol van ki ápol és betakar, vagy hol a napi rutint és az év nagy részét töltöd teljesen egyedül? Ahol a játékpolcok és a mély, személyes tárgyak, képek vannak, vagy ahova mindennap a fürdőruhát akasztod a falra? Néha azt érzed, hogy nincs melletted senki, csak a napi rutin, amit azért teszel, hogy jobb és jobb légy, néha pedig a szeretteiddel egy  légtérben a régi kerékvágásban töltesz el egy kis időt. Tudom-e otthonnak nevezni még azt a helyet, ahol az elmúlt 4 évben évekre bontva, évente 12 alkalmat, maximum 22 éjszakát töltök, de 18 éve minden egyes eltöltött pillanat azon a helyen a szeretteimmel körbevéve ugyanolyan szívmelengető, vagy hívhatom-e azt a bizonyos szobát otthonnak, ahol az év legnagyobb részét töltöm, egyedül a napi rutinnal, a vízilabdás és középiskolai énemmel ? Az az otthon, ahol a szeretteim vannak, ahol a legtöbbet éltem, ahol ellátnak, ahol a legkönnyebben tudnak segíteni, vagy az az otthon, ahol az életem egyik legfontosabb időszakát építem, egyedül, magamat ellátva, magamra utalva, de mindössze 3,5 éve? Tudom, hogy az ajtó előttem mindig nyitva áll, de kérdés egyáltalán lesz-e még alkalom visszamenni? Tudom, nagy lehetőség van egy sportban és fontos döntéseket kell meghoznia minden sportolónak az életben, de lesz-e alkalom azt mondani,(?) hogy: igen, most ez az OTTHONOM! Vagy talán úgy érzed magad két hely van, ahová tartozol, vagy IGAZÁN egy sem.