Múlthéten voltam a DFVE kis vízilabdásainál a Jövő bajnokai csoportban. Nagyon jól érzetem magamat, azonban az egyik kérdes nagyon megmaradt bennem. Az egyik kis vízilabdás kérdezte tőlem, hogy sosem gondoltam-e azt, hogy abba hagyom a vízilabdát vagy azt hogy feladom? Eléggé meglepett a kérdése, mert előtte olyanok jöttek, hogy mennyit úszol 100 méter gyorson vagy az, hogy ki a leggyorsabb a csapatban vagy az, hogy hány edzésed van egy nap? Szóval olyanok, amiket tényleg a kisgyerekek szoktak. Ez pedig egy kicsit másabb kérdés volt. Sokkal nehezebb kérdés. Természetesen a válaszom egyértelmű NEM volt. Viszont elő jöttek bennem azok az érzések, gondolatok amikor nem ment a vízilabda vagy nem úgy ment, ahogyan azt én szerettem volna… Ez az igazán nehéz a sportban. Lehetsz te világbajnok, attól kezdve nem lesz garantálva, hogy te minden nap jó leszel. Elérsz egy szintre és onnantól kezdve még többet kell tenned, hogy ott maradj vagy, hogy előrébb juss. Lesznek olyan szakaszok az életedben, hogy nem megy valami. Nagyon nehéz az embernek túl tennie magát azon, ha valami nem megy. Sokan ilyenkor abba hagyják azt, amiben jók. Sokan pedig összeszorítják a fogukat és csinálják tovább, néha még akkor is, amikor már ők maguk sem tudják, hogy miért. A lelkük egy nagyon kis része mégsem hagyja, hogy a hite meginogjon. Eszembe jutott egy saját példám, hogy az emberekben milyen mély nyomok maradnak meg. Utánpótlás korú játékos voltam (15?)  és az egyik bajnoki meccsre utaztunk a Margit-szigetre. Emlékszem, hogy sátorban játszottunk és éppenséggel nem voltam a toppon. Már pontosan nem emlékszem, hogy volt-e külső tényező, de az biztos, hogy akkor nem leltem annyi örömömet a vízilabdában, mint akár most. Volt egy szituáció, hogy lefordultam és kapufát lőttem, aztán pedig abból az elenfél visszafordult és gólt szerzett. Rám jött a sírás és nem tudtam semmit csinálni csak kiúszni a kiállított zónába.

-Úristen mi történt?

-Megrúgtak?

És én nem bírtam megszólalni. Nem bírtam beszélni, mert az elmúlt meccseken valahogy mindig kapufát lőttem. Folyamatosan. Nem bírtam tovább és elszakadt a cérna. Nem értettem, hogy miért nem megy be. Pedig akartam, nagyon akartam, nagyon csalódott voltam. Gondolná az ember, hogy 15 évesen tud átélni ilyen fájdalmat? Hogy annyira nagy magával szemben az elvárása 15 évesen, hogy sírva fakad? Ezek olyan dolgok, ami még ha most is eszembe jut, rosszul esik. Pedig van ilyen és idősebb fejjel persze butaságnak is hangozhat, de nagyon nehéz azt elviselni, amikor hetek óta nem tudsz gólt lőni és nem az adottságaid miatt, hanem azért, mert a kis démon beköltözött a fejedbe. Rettentő nehéz kiverni onnan. Mégis valahogy kimásztam belőle. Meg azóta száz hasonló gödörből. Inkább nagyobbakból. Mindegyiktől csak erősebb lesz az ember lelke és a következőnél már nem esik pánikba, csak a megoldásra koncentrál. Amikor a dolgok rosszra fordulnak, az erősek továbbmennek!

A kislánynak azt feleltem a kérdésére, hogy úgy igazán sosem gondoltam, hogy abba hagyom és ezt legfőképpen a családi hátteremnek köszönhetem. Nincs annál jobb példa, ha az ember apukája világbajnok búvárúszóként balesetet szenved és utána horgász világbajnok lesz vagy a 4. paralimpiájára készül. Anyukám mindig azt mondta, ilyen egy igazi Gurisatti, sohasem adja fel. És te Gurisatti vagy! Ez az igazi lelki erő, amit apukám képvisel vagy akár az egész családom. Tehát nem, sohasem gondoltam, hogy feladom. De egy-egy hullámvölgy nagyon megtudja viselni az embert. Ilyenkor jövünk rá igazán, hogy kik is vagyunk. Harcosok vagy hétköznapi emberek? Az embernek azt is tudnia kell, ha az életében van egy olyan dolog, ami nem megy, annak nem szabad tönkre tennie az összes többi jót. Nehéz a vízen kívül hagyni bármit is, ami nyomja a kis lelkedet, de ha sikerül akkor a vízben elért sikerek könnyebbé teszik neked az életet. Ugyan ez fordítva is igaz. Ezért kell nagyon erősnek és koncentráltnak lenni. Mindig arra fókuszálj, amiből erőt tudsz meríteni. Ha a medencébe nem viszed be a gondjaidat, hanem azokat “lerakod” csobbanás előtt, sokkal nagyobb vígaszt kapsz, mint a parton. A saját szenvedélyed segít át a nehéz dolgokon. S végül rájössz ki is vagy valójában. A harcos.

 

Százezer átok sem állíthat meg,

miben hiszek, azt végigcsinálom!

Százszor eltaposhatsz, újra felállok,

az utam végig kell járnom.

Pokolgép