Ezt a blogomat 2015-ben írtam és magam is meglepődtem, amikor újra elolvastam, hiszen a mai napig sokszor éreztem így. Nagyon meglepő, hogy a 3 évvel ezelőtti énem is ennyire élvezte a vízilabdát. Olyan érzésem volt, amikor elolvastam, mintha ezt most írtam volna le, teljesen a BVSC elleni Magyar Kupa elődöntőről.

A tegnapi meccsen nagyon jól éreztem magamat! Boldog vagyok, hogy nyertünk! Régen játszottam már úgy meccset, hogy nem tudtam mennyi az állás, hogy nem tudtam, hogy mennyi idő van a negyedből. Ilyenkor jönnek az igazán jó pillanatok. Amikor nem figyelsz semmire, csak magadra csak a társaidra. Csak arra, ami a lényeg. Nem a bíróra,nem a közönségre. Amikor megkapod a labdát nem agyalsz, nem görcsölsz, hogy mi fog történni, csak bízol magadban és elengeded. Gól! Ilyenkor egy-egy gól után önkéntelenül is egy mosoly vagy egy váratlan dolog után egy kacér vigyor nyelv nyújtással párosul. Ezután pedig elsüllyedsz a víz alá. Ilyenkor megdicséred magadat is, hiszem senki nem látja, majd feljössz a víz alól és ekkor meghallod, ahogyan a közönség tombol, ahogyan a családod üvölt és dudál. Hallod, ahogyan a csapattársaid megdicsérnek és látod, ahogy a mestered öklözik. És te arra gondolsz, hogy a lehető legjobb helyen vagy. Nem cserélnéd el semmiért! Te erre születtél. Olyan lelki állapotba kerülsz, hogy nem kell semmit csinálnod csak élvezned.

Azt mondják, kockázat nélkül nincs nyereség. Talán többről is szól. Kockázat nélkül nincs kaland, felfedezés, beteljesülés. Úgyhogy ne vesztegesd az időt! Vágj bele, és élvezd, ami jön!

És mosolyogva fekszel le, mint ma én. 🙂