Ma Szentes meccs van, de mi már a szombatra készülünk a Catania elleni meccsünkre, ugyanis ettől a héttől kezdve már nem az a számít, hogy mennyit úszunk, mennyit taposunk, hanem hogy mentálisan mennyire vagyunk ott edzésen. Már szeptember óta nagyon kemény edzéstervet csinálunk és nagyon sokat edzünk azért, hogy elérjük céljaink. Sajnos térdfájásom miatt én már másfél hete nem tudom csinálni rendesen az edzést, csak az úszást kezdtem el múlthét csütörtökön csinálni. Nagyon várom, hogy végre játszhassak. Nagyon rossz nézni, amikor kezdődik az edzés, épp kétkapura melegítenek a többiek, én meg csak kívülről nézem őket. Rossz érzés, hogy nem lehetek ott velük a vízben, hisz már hiányzik a labda a kezemből, amikor épp úszok. Ami vicces, hogy még a lábtempós edzés is hiányzik ? de ettől még a lelátón figyelem a dolgokat, mik is történnek, nehogy lemaradjak. Nagyon izgatottan várom a szombati meccsünk, hisz igaz, hogy nem játszom, de attól még számomra ez is nagy élmény, hogy láthatom ezt a meccset, mint ahogy Barcelonában is láthattam. 14. emberként mentem ki a csapattal és nagyon nagy dolog volt nekem, hogy egyáltalán kimehettem, mert hát nem mindenhol visznek ki 14 embert úgy, hogy csak 13 játszhat?