Ez az élet, amit mindenki irigyel, aki azt látja, hogy körbeutazzuk a világot, aki azt hiszi, játék az egész. Sokan azt gondolják a vízilabda labdajátékból és némi úszásból áll. Hát meg kell mondjam, közel sem! Napi 3 (2 vízi, 1 szárazföldi) edzés mellet 3 meccs, ami úgy az adag szokott lenni 1–1,5 hétre egy pólósnak. A mi csapatunk olyan szintre jutott, hogy nemzetköziben is van esélye plusz meccseket játszani. Emellett sok edzőtáborban veszünk részt, körbe utazzuk a klubokat világszerte, megtalálni mindig az adott meccs periódusra a megfelelő ellenfelet. Ezek az edzések, meccsek, mentális trainingek, utazások nagyon sokat ki tudnak venni az emberből, ám talán a 2-3 szorosat is vissza tudja adni azokkal a tapasztalatokkal, élményekkel és napi rutinnal való életvitellel, ami igazán sportemberré, élsportolóvá tesz minket. Az a mentális training, amire az ilyen sport rákényszerít később nagyon hasznos lesz a sport után, miután úgymond “falra akasztod a fürdőruhát”. A saját magadra való odafigyelés táplálkozás terén, regeneráció szempontjából mind lépésről lépésre megkönnyítik a dolgod. Néha-néha elviselhetetlenül fájó tud lenni, amikről le kell mondania egy sportolónak, milyen áldozatokat kell hoznia a végcél érdekében, amit kitűz maga elé, de annak a célnak az elérése, a munkának a kifizetődése mindent felül tud múlni. Nem tudom pontosan ezek a dolgok hogyan jutnak ilyenkor eszembe, amikor blogot kell írnom, de az az egy tuti, ezt az életet nem cserélném el a nehézségek ellenére sem, mindenkinek tudnia kell, ez nem csak egy játék, ez sokkal több annál. 2006-ban vitt le édesanyám az uszodába, 12 éve még játék volt, most már inkább mondanám munkának. Egy munka, ahol azt csinálod, amit szeretsz tény, a játék adja az élvezetet, de a munka a sikert.