Ma hajnalban indultunk el Cataniaba az Euroliga visszavágó negyeddöntő mérkőzésére. A meccsen legalább négy góllal kell jobbnak bizonyulnunk, ahhoz, hogy mi jussunk majd be a négyes döntőbe. Ez egy nagy feladat, talán már a lehetetlen kategória, de ezért vagyunk sportolók, hogy ezeket megugorjuk. Sok mindennek jól kell sikerülnie, ahhoz, hogy ez megvalósúljon és legfőképpen a magunkba vetett hitünk nem inoghat meg. Azt gondolom ezzel nem is lesz baj! Nagyon várom, hogy szombaton vízbe csobbanjunk és harcoljunk egy jót. Minden élsportoló ezeket a helyzeteket szereti a legjobban az életében, amikor bravúrnak számít valami és nem pedig kötelező győzelemnek. Dacolva a “lehetetlennel” vagy a nem elvárttal. Megmutatni, hogy a “csakazértisből” milyen nagyszerű dolgok sűlnek ki. Megmutatni, hogy minden elváráson felül tudunk teljesíteni, ezzel magunknak is megmutatva, hogy számunkra nincs lehetetlen. A győzelemről a legfontosabb dolog, amit megtanulhatunk, hogy képesek vagyunk rá. Már rengetegszer bizonyítottuk, hogy ez a csapatban van, de ennek szombaton kell kijönnie! Várom a meccs előtti néhány órát, amikor mindenkinek a szemében az elszántságot látom. Nagyon bízok magunkban! Tudom, hogy nálunk többet nem tett érte senki. Tudjátok, mi a különbség a katona és a harcos között? A katonákat valaki irányítja és azok parancsra teljesítik a feladatot. A harcosok pedig maguk miatt küzdenek a saját hitük vezérli, ők a szívükkel harcolnak. Ez teszi a harcost harcossá. A harcos a szívével akar nyerni, a katona pedig parancsra próbál.
“Szóval újvárosiak, mi a mesterségetek?”
