Kicsit szomorú vagyok még a szombati meccs miatt, de egyben boldog is, hiszen újra bebizonyítottuk, hogy ez a csapat együtt a nagy célok elérésére is képes. Hihetetlenül egymásra voltunk „hangolódva” a meccsen és iszonyatosan nagy szerencsénk van, hogy ilyen edzőink vannak, mint Mihi és Tibi bá, akik egyik meccsről a másikra fel tudják nyitni a szemünket, hogy miben és hogyan kell javulnunk. Úgy gondolom, hogy a hazai elvesztett Catania meccs után jól mértük fel a hibáinkat és kellően felkészültünk ennek kijavítására, ami azt eredményezte, hogy a rendes játékidőben „nehezített” körülmények között is uralni tudtuk a meccset.
Büszke vagyok, hogy megint valami szenzációsat hajtottunk végre és várom már, hogy ezt a menetelést a bajnokságban, illetve a LEN kupában folytatni tudjuk.
Boldog vagyok, hogy most pár napot itt tölthetek a legjobb barátnőmnél, Katánál Milánóban. Tavaly kicsit rosszul érintett, amikor kiigazolt, hiszen mi aztán tényleg mindig sülve-főve együtt voltunk. Most is sokat írogattunk vagy hívtuk egymást, de így személyesen azért jobb hülyéskedni vagy éppen csacsogni 3 órát egy étterem teraszán a zuhogó esőben… 😀 Mivel ők előbb végeznek a bajnokságban, így már csak másfél hónap és újra hazatér hozzánk. 🙂 Örülök, hogy a sors ilyen barátot sodort az utamba, akivel órákon át tudok nevetni-beszélgetni, vagy éppen sírni. De a legjobb: mindig tudunk egymásra számítani!