Ennyi ideje van megnyerni a csapatnak a mérkőzést. Egy másodperccel se több se kevesebb. És… neked mennyi időd van megnyerni?
Az teljesen egyértelmű, hogy egy csapaton belül senki se kap ugyan annyi lehetőséget. De vajon ki az, aki abban az egy percben is nyerni akar és ki az, aki 28 alatt is csak azon gondolkozik, hogy reméli, hogy megússza hiba nélkül. Ki az, aki abban az egy percben is azon agyal, hogyan fordítsa meg a mérkőzést? Nehéz egy perc alatt megnyerni a mérkőzést, de meglehet. Hogy hogyan? Hatalmas hittel és akarattal.
A budapesti vizes VB-n sokszor csak egy-egy percek jutottak nekem, de akárhányszor csak vízes lett a bőröm, valami pluszt tudtam hozzátenni a csapathoz. Minden nap, úgy feküdtem le, hogy a maximumot tettem meg. Abban az egy-két percben, amikor a csapattársam épp fújt egyet, addig én labdát szereztem, 5 méterest csináltam, gólt lőttem. Egy szóval csináltam a dolgomat. Mentem a vízbe győzni! Ez sokszor nagyon jól is jött! A hozzáállásomból is fakadóan, nem vagyok egy megalkuvó típus. Nem vagyok csendes és főleg nem vagyok az a fajta játékos, aki megvárja hátha történik vele valami. Nem
vár az alkalomra, hanem megteremti azt. Minden egyes alkalmat, megragadok arra, hogy győzzünk, ha egy percem van rá, ha 32.
“Sosem tudhatod melyik perc lesz a döntő, melyik passz melyik blokk, védés vagy melyik lefordulás! Minden mozdulatod arról kell, hogy árulkodjon, hogy te készen vagy! Felkészültél a harcra, nem esélyeket latolgatsz, egyszerűen kész vagy harcolni ma a Csapatodért, Ön magadért! Ha valaki rád pillant megnyugodhat, tudja, hogy a csatában veled harcolhat, és szívesen száll szembe bármivel, ami a sötétből jön elő, nem fél, nem remeg, BÜSZKÉN áll melletted!
Azt akarom, hogy mindig mindenki úgy jöjjön ki a 32 perc után, hogy azt mondhassa:
Én ma megtettem MINDENT a győzelemért!”
