Egy Mihók Attila idézettel kezdeném:

“Annyi esélyetek volt, mint hógolyónak a pokolban.” 

Ezt a mondtatot, Mihi a BVSC mérkőzés előtt mondta, nekünk, amikor a tavalyi első győztes mérkőzés után, 20 percen belül már senki nem volt az uszodában. Sietett éppen mindenki a dolgára. Ott el is dőlt a párharc menete. Most az Olympiacos mérkőzés előtt sokkal igazabb lett volna ez a mondtat, ha nincs ennyire nagy egység a csapatban. Nézzük is meg hogyan élték meg ezt a LEN KUPA GYŐZELMET a csajok!

Garda Krisztina:

“Nem izgultam a meccs előtt, nem is volt olyan érzésem, mintha ez egy döntő lenne. Már meccs előtt láttam az ellenfelen, hogy feszült, bíztam a többiekben mert, rengeteget edzettünk már ezért sikerért. Amikor 3 gólos előnyről kiegyenlített az Olympiacos átfutott az agyamon, hogy lehet ez egy fordulópont, de kb 3mp után azt éreztem, hogy nem lehet itt gond és nyerünk. Amikor megkaptuk az érmeket és hallottam a WE ARE THE CHAMPIONS című számot alig akartam elhinni, hogy végre nekünk szól, mert mi nyertünk. Nagyon sokan gratuláltak már és nagyon boldog vagyok, hogy még ha nem is feltétlen az uszodában, de egyre többen követik a dunaújvárosi vízilabdát és a női vízilabdát.”

Sajben Viktória:

“Családi bevásárlásból siettünk haza hogy megtudjuk nézni a döntőt. Apát nem győztük siettetni. Igaz nem voltunk jelen, de mindketten izgatottan, (Nikivel) üvöltözve néztük végig a meccset. Niki a szobájában én pedig a szobája előtti széken voltam a teraszon, közben egymást üvöltöttük túl. Amikor lefújták a meccset és a csajok beúgrottak Mihivel az valami csodálatos volt. A libabőr is kírázott miközben néztem. Tudtam, hogy a csajok érdemelték meg ezt a legjobban annyi munka, korán kelés, annyi eltöltött óra az uszodában…. kifizetődött! A legboldogabb csak akkor lettem, amikor a csajok a vízből kimászás után egyből a csapat messenger csoportjában videó chatet indítottak. Akkor éreztük hogy ennek mi is a részei lettünk és gratulálhattunk és együtt örülhettünk a győzelemnek! Hajrá Újváros!❤️“

Kiss Alexandra:

“Az elődöntőben nagyon izgultam a meccs kezdete előtt és közben is, de a második mérkőzésen már csak, amikor beugrottam a vízbe a 3. negyedben.
A legjobb érzés az elődöntőben a félidőben volt amikor 6-0-ra vezettünk, ami azt jelentette, hogy egy gólt sem kaptam és már biztos a döntőbe jutásunk. A döntőben az utolsó pár másodpercben és a lefújást követően volt, amikor mindenki őrülten boldog volt, mert végleges volt, hogy nyertünk, kupagyőztesek vagyunk. Ez a pár nap örök emlék lesz a számomra, amire mindig mosolyogva fogok gondolni. Nagyon sokan gratuláltak azóta, ami jól esett és amit nagyon szépen köszönünk mindenkinek!!! “

Horváth Brigi:

“A BVSC meccsek előtt kezdtem már el az izgulást… szóval ez kint sem maradt el. A lefújás pillanatában, nem tudom leírni milyen érzések voltak bennem… Nagyon sok féle érzés volt bennem, akkor nem tudom leírni de az biztos, hogy nagyon jó érzések voltak. Végig mi vezettünk a mérkőzésen és ahogy ránéztem a többi csapattársamra azt láttam rajtuk, hogy igen ez meglesz senki sem veheti el tőlünk. Megtettem minden tőlem telhetőt, amivel segíteni tudtam a csapatot. Nagyon jó érzés van bennem ha a meccsre gondolok. Erőt merítek az előttünk álló Magyar bajnoki döntőre. Nagyon sokan és még azóta is írnak még. Ez nagyon jó érzés. Reggelente mosolyogva kelek fel és talán most kezdem elhinni, hogy tényleg sikerült.”

­