Egy Mihók Attila idézettel kezdeném:

“Annyi esélyetek volt, mint hógolyónak a pokolban.” 

Ezt a mondtatot, Mihi a BVSC mérkőzés előtt mondta, nekünk, amikor a tavalyi első győztes mérkőzés után, 20 percen belül már senki nem volt az uszodában. Sietett éppen mindenki a dolgára. Ott el is dőlt a párharc menete. Most az Olympiacos mérkőzés előtt sokkal igazabb lett volna ez a mondtat, ha nincs ennyire nagy egység a csapatban. Nézzük is meg hogyan élték meg ezt a LEN KUPA GYŐZELMET a csajok!

Vályi Fanny:

Nagyon vártam a meccset. Nagy eredménynek tartottam már azt is, hogy a döntőben játszattam az Olympiacos ellen. Úgy mentem a meccsre, hogy bármi történhet. Nem voltam ideges, inkább izgatott. Mindent beleadtam, hisz ilyen alkalom ritkán van az életben. Nagyon tetszett a meccs, élveztem, ahogy a csajok lőtték a gólokat. Grida bomba, Slingi rövid (miért ne :D) és a többieké is nagyon szép volt. 2013-ban nyertem utoljára döntőt a Magyar bajnokságban, akkor az Eger csapatával. Akkor is nagyon örültem, de ez 100-szor nagyobb élmény volt, mint az! Köszönöm a csapatnak ezt az élményt, sajnálom, hogy Vanda nem lehetett ott velünk, de cserébe a legfényesebb érmet hoztuk neki haza! Köszönöm az edzőknek, Mihinek, Tibi bának, Józsi bának és Ádámnak, hogy fizikálisan, mentálisan, technikailag felkészítettek minket a meccsre, hisz nélkülük nem sikerült volna!

Brezovszki Gerda:

Nagyon nehéz szavakba foglalni, amit a meccs lefújásának a pillanatában éreztem. Az a hihetetlenül sok adrenalin keveredett a mérhetetlenül nagy örömmel. Boldog vagyok, hogy megélhettem ezt. Életem végéig emlékezni fogok erre a napra. Minden perc fantasztikus volt. Ezúton pedig szeretném megköszönni itt is a sok gratulációt amit az elmúlt 3-4 napban kaptunk, rengeteg erőt ad/adott, hogy ennyien velünk vagytok! ❤️

Ziegler Dia:

Mikor megnyertük a Mataró meccset iszonyatosan boldog voltam, hogy bejutottunk a döntőbe. A meccs után próbáltam nem a másnapi meccsen gondolkodni, hanem tényleg Mihi kérésére megélni a helyzetet, szerintem emiatt nem izgultam a döntő előtti éjszaka. Viszont reggel úgy keltem, hogy meg volt bennem az egészséges verseny drukk. Csak az járt a fejemben, miközben már számtalanszor végig játszottam magamban minden szituációt, hogy kezdődjön már el végre a meccs. Számtalan olyan pillanatra emlékszem a parton, illetve a vízben egyaránt, amikor összeszorult a gyomrom, hogy atya ég csak ne legyen gól! Valahogy, amikor már “penge élen táncoltunk” volt egy védés vagy egy jó labdaszerzés, ami újra kizökkentett egy kicsit abból az izgalomból. Viszont a legjobban a meccsen akkor izgultam, amikor kipontozódtam hiszen tudtam, hogy ezen a meccsen tovább már nem tudom segíteni a csapat munkáját. Úgyhogy onnantól kezdve voltak olyan pillanatok, amikor éppen egyszer Slingivel ugrottam fel a kispadról és mindketten egymásba kapaszkodtunk, mert úgy örültünk a kapufáról kifelé pattanó lövésnek, hogy megszédültünk és együtt visszahuppantunk a padra. De a legjobb élmény persze a meccs vége volt, amikor összekapaszkodva együtt felugrottunk a padról és mindenki valakit belökött a vízbe majd ezt követően torkunk szakadtából üvöltöttük, hogy Újváros Újváros… 😀 Iszonyatosan jó érzés ezt a sikert megélni azokkal az emberekkel akiknek a nagy részével gyerekkorod óta együtt nevelkedsz, edzel és harcolsz, nap mint nap az ilyen pillanatokért.

Szilágyi Dorottya: 

Szokásosan izgultam a meccs előtt, iszonyatosan fel voltam pörögve, remegtem és izgatott voltam ahogy mindig! A lefújás pillanatában nem tudtam megszólalni, csak vigyorogtam büszkén a csapattársaimra és tudtam, hogy ők is ugyanezt érzik. 2-3 perccel a vége előtt, amikor 2 góllal mentünk éreztem, hogy ez megvan, innen csak nyerni tudunk és úgy is volt! Szokás szerint szinte végig játszottam a mérkőzést, úgy gondolom, hogy minden percben 100%-ot adtam és ezt a csapattársaim is érezték. Mivel eléggé oxigén hiányban szenvedtem, ezért maga a mérkőzésből nem maradt meg sok, csak az utolsó támadásunk, amikor mindenki számolt le a fejében és kezdődhetett az ünneplés. Nagyon sokan gratuláltak, de már a mérkőzés előtt is iszonyatosan sokan írtak, hogy szurkolnak nagyon és megtudjuk csinálni. Nagyon jól esik az ilyen biztatás egy mérkőzés előtt! Azóta nem reggel kelek fel, mert kaptunk pár nap pihenőt és nagyjából fél napokat alszom. 😅  De a viccet félre téve nagyon büszkén ébredek, hogy egy ilyen csapathoz tartozok!