Kedden, július 3-án kiműtötték Budapesten a mandulamat, így az előző napokban kénytelen voltam mentálisan is felkészülni rá. Hogyan is nézett ez ki? Egyáltalán nem izgultam. Május 10-én voltam utoljára uszodai medencében a betegségeim súlyossága miatt, amire az volt a megoldás, hogy kivegyék a mandulámat, ha teljesen meggyógyultam, kigyógyultam a mononukleozisból is. Talán mondhatnám újjá születésnek is, mert remélem, innentől nem lesz ezzel semmilyen probléma. Visszatérve a műtétre és az “előzményekre”, az ember szeretné békésen megoldani persze az orvosoknak a lehető legroszabb tünetekről, következményekről is tájékoztatniuk kellett engem amitől kicsit visszariadtam maga a műtét napján, ám már nem volt visszaút hiszen bevettem az altató tablettát, vénás altatót majd megmutve ujra a kórteremben találtam magam ahol két szerettem várt rám. Órák mentek el jöttek az ezzel járó kisebb gondok feladatok. Azt kell mondjam, amikor mononucleosisom volt, mikor a nyirokcsomom háromszorosára duzzadt, mikor arcuregcisztát kellett naponta tisztítani kezelni rajtam az sokkal rosszabb volt mint ez! Ez a mutet nagyon is jól sikerült, a Péterfy Sándor kórházban gondosan figyeltek rám mindenben segítettek. Igaz még csak egy napja műtöttek de már is azon jár az agyam hogyan fogok visszaterni. Visszaterni a csapataimhoz és edzoimhez. Sokat kihagytam sok pótolni valóm van. Lábadozom kell 1,5-2 hétig. Viszont onnantól kezdve nincs megállás “újra vissza szeretnék ugrani a száguldó vonatra” szeretném Meg köszönni azoknak akik mellettem álltak,nem tudok kiemelni semmit mert úgyis tudják azok akikről beszélek ha ezt elolvassak. Edzőim, orvosaim, csaladtagjaim,barátaim és stb stb..