Először is gratulálni szeretnek az ifjúsági fiú válogatottnak a bronzéremért! Úgy gondolom, hogy nagyon büszkék lehetünk arra, hogy Magyarországot képviselő ifjak a világ harmadik legjobb csapata lett! Visszatérve a hetünkre: ez a hetedik  hét, hogy edzünk, már csak pár nap van hátra a  világbajnokságig. Szombat reggel indulunk Belgrádba. Nagyon izgatottak vagyunk, várjuk, hogy megmutathassuk kik vagyunk és honnan jöttünk. Várjuk, hogy azt a sok munkát, amit az edzésekbe fektettünk most eredményt hozzon. Nagyon sokat edzettünk és tettünk azért, hogy teljesüljön az álmunk. A fizikai munkán már túl vagyunk, most inkább fejben próbáljuk még összerakni magunkat, hogy teljesek legyünk. Nyilván nagyon izgulunk és ez érthető is, de nem szabad hagynunk, hogy egy pillanatra is elbizonytalanodjunk. Egy csapat vagyunk, akik együtt küzdenek egy célért. Most kell majd bizonyítanunk… Vagyis nem is bizonyítanunk, hanem inkább szenvedéllyel játszanunk, szenvedéllyel vízilabdázni és élvezni azt, amit csinálunk,  mert akkor ér ez az egész valamit, ha élvezed, bármennyire is nehéz. Egész évben ezért dolgozunk, nem szabad elfelednünk, hogy ez egy pillanat. Egy pillanaton fog múlni az egész és meg kell ragadnunk azt, amíg tart, mert egyszer minden pillanat elillan. Hiszem, sőt tudom, hogy mindent meg fogunk tenni azért, hogy megragadjunk minden egyes pillanatot, amely közelebb visz a dobogóhoz.