Utolsó pár nap van már csak hátra a nyárból, mit is mondhatnék, nagyon hamar elment ez az időszak és nem mondhatom azt, hogy zökkenő mentes volt. Az az egy biztos, ez a nyár számomra egy életre való tanulságot hozott azokban a helyzetekben, amikor „lentre” kényszerültem, de emellett mutatott nekem olyan új dolgokat, ráébresztett olyan helyzetekre, ami „fentre” vitt. A tanulás a lényeg mindenben. Amikor lent vagy, akkor hogyan kászálódj fel, amikor fent vagy hogyan juttasd eszedbe ki is vagy valójában, honnan is indultál. Ez csak is kizárólag az ember saját magán és a saját döntésein múlik. Így alakul ki az a kép, mennyi ideig vagy lent, milyen gyorsan tudsz felállni és mikor tudsz felkerülni. Ott mennyire tudod megtartani magadat és azt, ki is vagy valójában. Persze mindig van, aki az embert támogatja vagy éppen visszarántja. Észre kell venni, hogy mi az igazi szándék, ha segítséget kapunk. Sokszor megtévesztő lehet, sokszor hibázunk. Ez is bizonyítja, hogy rajtunk múlik. Mivel már a mononukleozis és a mandula műtét óta ez az 5. hetem, hogy edzem, szeretném lezárni ezt az igen rendhagyó nyarat, ahol fent is, meg lenti is volt részem tapasztalni dolgokat. Erősebbé, okasabbá tett. Köszönöm azoknak (nevek meg minden nélkül), akik mellettem álltak és köszönöm azoknak is (bármennyire is furcsán hangzik), akik csalódást okoztak nekem, vagy akikre nem számíthattam, mert ők is és mindenki tanított valamit, amivel én több és jobb lettem. Innentől kezdve már az ifi VB miatt is megy a visszaszámolás a mi Európa Bajnokságunkra, ami szeptember 9-től kerül megrendezésre. A blogomat egy olyan idézettel szeretnél lezárni, amit Chester Bennington, a Linkin Park egykori énekese írt le a Sharp Edges című dalukban: We LEARN, what doesn’t kill us makes us stronger.