Vajon mi a különbség aközött, hogy egyik nap, ha becsukod a szemedet és háttal állsz a kapunak, akkor is valahogy bepattan és gólt lősz. Majd egy másik napon, ha életed egyik legerősebb, legmagasabbra kiemelkedett, technikailag teljesen tökéletes lövését engeded el, az is fölé, vagy blokkba megy.
A különbség nagyon egyszerű, vagyis ha egyszer már rájön az ember, hogy mi a baj, akkor nagyon könnyű, viszont végrehajtani annál nehezebb. Semmi máshoz nem lehet köze csak ahhoz, hogy mennyire érzed magad jól, mennyire felszabadult a lelked. Ez így elég furán hangozhat, persze legyen szabad a lelked. Azt, hogy is kell? Engedd el magad, élvezd… Aha, jó tanács. ( éles helyzetben különösen )
Csak ahhoz van köze, hogy játszod a játékot, vagy görcsösen akarod. “Ennyi a történet.” Persze itt merül fel a kérdés, hogy hogyan is tudod felfogni játéknak azt, amire az egész eddigi életedet feltetted. Hogyan élvezd azt, hogy hajnalban kelsz, hogy nem találkozol a barátaiddal, nem vagy ott a diploma osztódon, valaki álandóan magyaráz, hogy még mi az amit nem tudsz tökéletesen és még rengeteg ilyet tudnék sorolni. Neked élvezned kéne ennek ellenére, vagy lehet pontosan ezért élvezed is. Élvezed, hogy mindenért meg kell küzdeni, hogy semmit nem adnak ingyen, hogy olyan sokat szenvedsz, hogy már egyszerűen, amikor oda érsz a meccsre, azt gondolod, hogy igen én ezért edzettem, ezt mind én értem el, ki mer ebben engem megállítani?
Senki! Senkinek nincs joga hozzá! Tehát ott vagy egy mérkőzésen, legyen az mondjuk egy LEN kupa döntő, legyen mondjuk pont a tavalyi győztes döntő. Ott vagy a vízben, te vagy a BL és a csapatod házi gólkirálya, majd egyszer csak jön egy mérkőzés, ahol el lövöd a blokk mellett, semmi. Ellövöd a blokk föllött, kapufa. Ejtesz egyet, fölé. Csavarsz egyet, blokk. Úgy a harmadik-negyedik lövésnél, de lehet van az már inkább 5-6, egyszer csak bevillan, hogy az Istenbe nem megy be? Úgy lövöd, ahogy eddig, de mindig egy-egy centi hiányzik. Küzdesz, akarod, kell a gól. Egál van, kell a gól. Jaj, vezetnek, nagyon kell a gól! Egyszer csak, ott találod magad egy helyzetben, átcselezed az emberedet és ellövöd, a negyedik negyed felénél először a meccsen eltalálod a kaput. Gól, kiegyenlítesz! Sokat szenvedtél, harcban álltál magaddal, a testeddel és a fejeddel. Abban a pillanatban egy olyan érzés vesz körül, amit idegileg nem igazán tudtál már kezelni és üvöltesz egyet, hatalmas öklözés közben, majd érzed magadon, hogy folyik a könnyed. Kifolyik a szemeden, ami a szívedben túlcsordul. Túlléptél magadon, nem játszi könnyedséggel, véres verejtékkel. De túlléptél, megnyugszol. Majd néhány perc múlva ott találod magad ismét egy lövő helyzetben 7 méteren, tudod, hogy ez így vagy úgy gól lesz, mert megtetted azt, ami a legnehezebb. Elengedted magadat életed egyik legfontosabb pillanatában. Ahelyett, hogy teljes mellszélességgel rohantál neki a zárt ajtónak, egyet hátralépve körbe nézve, bemásztál az ablakon. ‘
Egy másik napon pedig egy Magyar kupa elődöntőn, egyszerűen “üres” felesleges gondolat és gondtalan fejjel ugrasz a vízbe, majd kimászol és másnap megjelenik egy cikk, hogy: Csavarkirálnyő született a Magyar kupa elődöntőjében.
6 gólt szereztél, az még van úgy, hogy fagyiból is sok.
Vannak napok, amiket nehéz túlélni, úgy hogy meg is éld azokat. Ezt szerintem sok élsportoló alá tudja támasztani, hogy van olyan nap ( nem is kevés ), amit csukott szemmel összeszorított szájjal, fogcsikorgatva kell túlélni, hogy a következő napot, őszinte vigyorral tudj megélni. Le kell küzdeni néhányat a rossz napokból, hogy kiérdemeljük a legjobb napokat!