Mint azt sokan tudjátok, van egy kis nyuszim, aki most már 3 hónapos nagy bébi! Hihetetlen, hogy az ember mennyi mindent tanulhat egy állattól. Türelmet, kitartást, kreativitást, odafigyelést, aggodalmat, rengeteg szeretetet, egyszóval szinte mindenre megtanítanak minket. Legfőképpen kikapcsolni. Valahogy a kisállatok, különösen most megtapasztalva, a nyuszik sok odafigyelést igényelnek, mivel szinte képtelen egy másodpercig is mozdulatlan maradni. Tehát minden figyelmed az övé. Ezért ha az ember mégis úgy dönt, hogy kiengedi a ketrecéből, hát… akkor bizony játék van, amivel nincs is gond,
ha a nyuszikád még pici és elvan az ágyon. Na de, amikor kamaszodik, mint Toky, valahogy számára az a szó, hogy lehetetlen nem létezik. Csak oda nem ugrik fel, mászik be, ahova nem akar. Hihetetlen milyen erő van a lábában. Tehát mindegy milyen hiper szuper barikádot építünk neki, ő akkor is megmutatja, hogy azt képes átugrani. Nem csoda, hiszen az állatok a gazdijukra ütnek! 🙂 Szóval, ma napközben azon gondolkoztam, hogy azok a helyek, mint például kanapé mögött, hűtő alatt, ágyról le, székre föl, csillárról lógva (na jó, az utolsó csak vicc volt), hogy ezekre a helyekre akkor is vágyna, ha nem építenék neki akadálypályát? Szóval egy ideje imád a kanapé mögé bemászni, mivel raktunk oda egy párnát, hogy azt ne tegye. Erre, mit sem foglalkozva azzal, átugrotta és ismét a kanapé mögött a porszívón pihengetett Tokesz. Majd ma reggel gondoltam, rárakok még egy párnát a tetejére, így körülbelül a nyuszi 3-szoros magassága lett az újabb akadály. Elégedett voltam magammal, hogy a másik oldalon is kibiztosítottam a területet, így Toky nem tud majd mögötte kavarni. 10 percig játszadoztunk néha-néha odaszaladt megnézni a bejáratot, hátha valami csoda folytán eltűnt onnan a párna. A terepet mindig szereti nagyon precízen felmérni. Aztán amikor éppen kapott egy olyan nyuszis-ugrálos bugit a lábába már azon kaptam magam, hogy a párnák tetején csücsül és mászik át a radiátorra. Lehettem volna mérges is, de inkább csak mosolyogtam, láttam a fején: -Na tessék, ezt is megcsináltam. Imádom a merészségét, azt, hogy mindent megcsinál, amit akar, mindegy mit találunk ki neki. Hiszen, amikor nem raktunk neki semmi nehezítést, egyszer megnézte, majd oda többet vissza se ment. Hidegen hagyta.
Dehát kinek kell az, ami ingyen van, ami könnyű? Tokynak biztos nem és nekem se. Ezért is illik rá a Toky név, aki egy olimpiáról kapja a nevét, annak csak ilyen lehet a személyisége!
Szóval nagyszerű érzés kisállat tulajdonosnak lenni és fantasztikus, hogy mennyire ki tud mellette kapcsolni az agyam. Olyankor nincs semmi, se vízilabda se semmi nem odaillő. Csak a nyuszink és én.