Múlt hét pénteken elindultunk busszal Athénba edzőtáborozni, azonban pénteken megálltunk Szerbiában aludni egyet, hogy ne egyben utazzunk 16 órát. Szerbiában Predejeane városában aludtunk egy motelban. Nagyon örültünk, hogy 8 óra után végre megálltunk és odaértünk este fél 10-kor. Amikor kiszálltunk a buszból annyit vettünk észre, hogy nagyon sok kutyus és cica kóborolt ott a motel környékén. Nyilván nem tudhatjuk melyiknek volt gazdája, melyiknek nem, bár ahogy elnéztem őket kétlem, hogy lett volna nekik, ugyanis egyik sem volt jó húsban, nagyon vékonyak voltak. Amikor mentünk vacsorázni sokan nem ettük meg a vacsorát, mert valakinek sok volt, valakinek pedig annyira nem ízlett, majd Gréta mondta, hogy szedjük össze a maradék húst, mert ő kiviszi a kutyusoknak. Ki is mentem vele, amikor elkezdtük keresni a kutyusokat. Sajnos nem sokat találtunk, azokat akiket kiszállásnál láttunk már ott se voltak. Elkezdtük hívni őket, majd egy szerb bácsi segített nekünk hívni őket, találtunk is pár kutyust, meg is etettük őket. Amikor leraktuk a húst oda se mertek menni először, majd amikor látták, hogy lehet, úgy megörültek. Amikor a két kutya közé leraktuk a húst egyik sem esett neki a másiknak, hanem mindig csak az egyik ette meg, a másik pedig nézte szomorúan. Nyilván nem sokat tudtunk adni, de nagyon jó volt látni mennyire örültek nekünk. Azért azt hozzá kell tegyem, hogy mindegyiknek borzasztóan kint volt a bordája.
Másnap reggel elmentünk a boltba  páran, Laura vett egy párizsit, amit először nem is értettem minek vett, főleg egy egész párizsit. Majd amikor kimentünk a boltból ott volt a cica, amit befelé menet is láttunk és Laura elkezdte kibontani a párizsit, hogy odaadja neki, a cica úgy ette, mintha életében nem evett volna, majd jöttek a kutyusok is és jutott nekik is belőle. Utána mentem a buszhoz bepakolni, majd odajött hozzám egy csomó kutyus, akiket tegnap is láttunk meg újjak is, majd egy pár hónapos kis cica is, aki szintén nagyon vékony volt. Megszakadt a szívem, hogy ott van éhesen és egyedül a többi kutyus között. Sajnos ennyi utazással nem tudtunk vele mit csinálni😞, de legalább enni adtunk neki. Aztán elindultunk a moteltől, de rá 10 percre meg is álltunk az út szélén, mert a másik busznak meg kellett állnia. Amikor kinéztünk az út szélére két kiskutyát láttunk egyedül remegve, nem is kellet gondolkodnunk, azonnal kiszálltunk a két kiskutyához, akik ott voltak úgymond a semmi közepén egyedül.
Nagyon rosszul érintett, hogy ott kellett őket hagynom, nem csak a két kölyökkutyát, hanem az összeset a cicákkal együtt. Szeretném felhívni a figyelmet a kóborállatokra, kutyusokra és cicákra, hogy már az is nagy segítség nekik, ha kapnak egy falat húst vagy tegyük fel egy kis párizsit. Nem tudnak magukról gondoskodni. Nem haraptak, nem morogtak ránk. Örültek annak, hogy kaptak enni, de már annak is, hogy csak megsimogattuk őket. Kérem mindenki vigyázzon a háziállatára és ha esetleg kóborló állatot lát, hívja a kutya menhelyet, hogy legyen esélyük vissza találni a gazdijukhoz vagy esetleg egy új gazdihoz.