Amikor kiértünk Kirishibe igazából nem tudatosult bennünk, hogy mi is történik. Úgy voltunk vele, hogy ez is egy meccs, nem szabad túl izgulni. Minden rendben lessz, ha mindenki csinálja a dolgát és hozzáteszi a sajátját. Természetesen tudtuk, hogy az orosz csapat nagyon erős és nem lesz könnyű dolgunk. Szerencsésnek érzem magam, hogy kint élhettem át ezt az egészet a lányokkal, nagyon sokat tettünk a győzelemért. Végig izgulni az egész meccset…aztán persze jöttek az 5 méteresek. Egymás kezét fogva, egymást átölelve, lélegzet visszafolytva vártuk a történéseket. Amikor lefujták a meccset mi már ugrottunk is a vízbe, hihetetlen volt. Este természetesen volt ünneplés is. Reggel amikor elindultunk haza csak néztünk egymásra, hogy akkor most mi is történt?!? Jó érzés volt hazajönni és együtt örülni mindazokkal, akik hozzásegítettek minket a győzelemhez. Ez mindenki győzelme volt.

Persze nem állhatunk meg, két nappal a meccs után mi már edzünk is tovább a megszokott ütemben. Futás, úszás, lövéskondi, bicikli. Előttünk állnak még a bajnoki meccsek és sok-sok újabb cél, amit a csapat kitűzött maga elé. Most már mi is tudjuk, érezzük, bebizonyítottuk, hogy a “Kemény munka mindig kifizetődik”.