Furcsa ez az egész világ. Mindenkinek vannak céljai, álmai, vágyai. Mindenkinek van egy képe az életéről, mkindenkinek más és más elképzelése van róla. Az élet olyan, hogy ha nem figyelünk elrepül felettünk az idő és egy pillanat alatt észre sem vesszük, hogy hol vagyunk és épp merre tartunk. Elfelejtük merre indultunk és mi volt a célunk, de ezt nem szabad hagynunk, hisz ez a mi döntésünk, amiert igen vállalnunk kell a felelősséget. Vállalnunk kell a következményeket. Fel kell nőni a feladathoz, ezáltal leszünk jó felnőttek, hogy tanulunk a hibáinkból, elfogadjuk azokat és emlékezünk rájuk. Nem szabad hagyni, hogy bármi vagy bárki tönkre tegye azt, amit te felépítettél, hogy elfelejtesse veled mi is a célod és hogy mit, miért csinálsz, hiszen mindennek oka van. Nincsenek véletlenek. Mi magunk alakítjuk a saját életünket. Mi döntünk, hogy kit engedünk be és kit engedünk el az életünkből. Ezek határoznak meg minket, a döntéseink. Nem baj ha estleg félünk, mindenki fél. Elég, ha csak bátrak vagyunk kézbe venni saját életünket, ugyanis: “A bátorság nem a félelem hiánya, sokkal inkább egy döntés, hogy a félelemnél van, ami fontosabb. Lehet, hogy a bátrak nem élnek örökké, de aki óvatos, egyáltalán nem él. ”
Hisz ez a lenyeg, ez a fontos, hogy minden pillanatot meg kell ragadnunk és kihasználni azokat. A múltat el kell engednünk, a jövőt szem előtt kell tartanunk és a jelenben kell élnünk.
Hiszen minden olyan egyszerű…
