Sajnos múlt héten nem úgy sikerült az Euroliga, ahogy szerettük volna, ugyanis nem jutottunk tovább. Bár az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy 23 óra alatt kellett lejátszanunk, mindhárom élet-halál meccsünket, ellentétben a többi indulóval. Szóval, vegyes érzelmeink vannak a tornával kapcsolatban, hiszen tudjuk, hogy ez alakulhatott volna máshogyan is egy kicsit figyelmesebb szervezői program összeállítással a Kassa csapatától. A mérkőzésen nagyon harcosan játszottunk, alázattal és vagányan. Büszke lehetett bárki, aki ellátogatott magyar szurkolóként a helyszínre, ezúton is szeretnénk nekik megköszönni a támogatást!
Egész kis dolgokon múlt az, hogy ez most ne sikerüljön, úgy, hogy az álomszerűen és minden nehézség ellenére ismét egy lehetetlen helyzetből jöjjünk ki győztesként. Nehéz egy negyedet lejátszani 7 emberhátránnyal és 4-5 kontrával. Erről nem is írnék többet, hiszen ez olyan része ennek a sportnak, ami nem rajtad múlik. Minden más igen, büszke vagyok a csapatomra, hogy ismét a lehetetlennel dacolva igen is megpróbáltuk.
Idén sajnos biztosan nem nyerünk Len-kupát, sem Szuperkupát. Viszont, ami még előttünk van az a Magyar bajnoki cím. Ebből a csapatból nem sokan mondhatják el, hogy országos bajnokok vízilabdában, még kevesebben, hogy felnőtt mezőnyben. Szóval akkor mostantól koncentráljunk erre!
Az idei feladat, kihozni magunkból a maximumot a magyar bajnokságban!

Hajrá DFVE!