Valamelyik nap a DFVE instagram megosztotta egy kislánynak a mystory-át. Ahol az élsportról volt szó és olyan dolgokat említett, ami elég fura volt számomra. Ugyanis nagyon nehéz megérteni azt, hogy mi is az az élsport, miről szól. Nagyon sokan ezt nem is értik és meglepődve láttam, hogy az a kislány mennyire értette ilyen fiatalon. Mert mégis mi mint vízilabdások (persze más sportágakban is ez így van) mindennapjainkat ezzel töltjük. Ezzel foglalkozunk, ezen gondolkozunk, akár az iskolában vagy épp az ebédnél, vagy a postánál sorban állás közben, néha még az alvás helyett is, mert hisz ez érdekel minket “mégis hogy lehetnénk jobbak? -mért hagytam ki múltkor azt az ötöst?” – vagy “milyen jó is volt levédekezni azt a centert, méghozzá segítettem is csapat társamnak utána, de vajon ez a következő meccsre is elég lesz, amit akkor csináltam?” és “vajon mi lesz ha rossz passzt adok?” Mit tegyünk azért, hogy elérjük az álmainkat, erről szólnak a mindennapjaink, ez a munkánk, ami persze csodálatos, hogy azzal foglalkozhatunk, amit szeretün, ott, ahol otthon érezzük magunkat és olyanokkal, akiket szeretünk. Mindenkinek vannak céljai, de ahhoz, hogy azt elérjük sok áldozatot kell hozni, ami persze nem csak a sportban van így, hanem szimplán az életben is. Amikor ott vagyok a vízben, akkor érzem azt, hogy hazaértem, amikor lemerülök a víz alá és csak lebegek és hirtelen csend lesz, csend lesz a világban és minden rendben. Amikor játszok, olyan mintha semmi más nem lenne csak én, a csapat és a labda. Nyilván ez egy idő után változik, mert annyira a szenvedélyünk lesz a játék, hogy képesek vagyunk túl stresszelni, izgulni ahelyett, hogy csak élveznénk. Nagy fizikális edzés kell hozzá, de annál több mentális felkészülés mert, ahogy irtam is az előbb, könnyű túl izgulni valamit, amin egész nap jár az eszed, néha nehéz koncentrálni és kizárni a világot, meg kell találni az egyensúlyt, az aranyközép utat. Az élsportolás nem egyszerűen annyi, hogy fejjel mész neki mindennek és csak edzel, van ilyen része is ?ami persze a könnyebbik része, a mentális annál nehezebb. Nehéz, de ebben ez a szép az, amin keresztül mész a célhoz vezető úton és minden, amit átélsz a részeddé válik. Az a pillanat, amikor végre eléred azt, amit akartál, ami az álmod volt, amiről az elején még csak gondolni se mertél és egyszerűen végre a tiéd, az álmod valóra vált és úgy gondolom, nincs is ennél jobb érzés. Egyszerűen csodálatos.?