Egy hete, hogy vége az Universiadenak, de még mindig eszembe jut mi is történt velünk. Egy nagyon nehéz negyeddöntőben vertük az ausztrálokat, aztán az elődöntőben pedig büntetőkkel győztünk az oroszok ellen. Mikor még a felkészülés közepén voltunk már akkor is arra gondolt mindenki, hogy milyen jó lenne, ha az olaszok ellen játszhatnánk a finálét. Eljött ez a nap is. Sajnos a harmadik negyed végén kaptam egyet és eltört az orrom, így én már nem tudtam tovább  segíteni a csajoknak, de nagyot harcoltak és sikerült. Iszonyatosan büszke vagyok mindenkire és boldog vagyok, hogy részese lehettem ennek a történetnek. Köszönöm mindenkinek, aki bármilyen módon részt vett benne. Most pedig egy kis pihenő, amíg rendbe jövök, aztán kezdődik a felkészülés a klubban.

Hajrá DFVE!