Tegnap először bemehetünk az új otthonunkba. Először furcsa érzés volt, hiszen szinte minden megváltozott. Kicsit kétségbe is estem, hogy az ami miatt annyira szerettem azt az uszodát, eltűnt. Először olyan érzés volt bennem, mint ha nem is a Fabó Éva Sportuszodában lennék. Különös volt. Egy év után újra bemenni oda, amit már a bezárás pillanata óta vártunk. Majd átöltöztünk a csapattal és felmentünk a medencetérbe. Izgatottan vártam, hogy mi lesz. Felértünk, körbe néztem és az első dolog, ami eszembe jutott: Itthon vagyunk! Nagy kő esett le a szívemről. Természetesen az újdonság varázsa még tart, így minden zegzugot körbe jártunk a lányokkal. A medencetérben nagyon otthonosan éreztük magunkat. Az öltözőt még ugyan szokni kell, hiszen az teljesen más lett, szóval most kell egy kis idő, mire ott is komfortosan érezzük majd magunkat. Nagyon várom azt a pillanatot, amikor először ugrunk majd vízbe telt ház előtt és újra megérezzük azt a picike kis valamit, ami miatt a Dunaújváros az Európai Szuperkupa Győztes Dunaújváros lett. Tudom, hogy hamarosan nem csak a medencetérben érzem azt, hogy hazaértünk, hanem az uszoda minden pontján. Nagyon sokat szenvedtünk és áldoztunk azért, hogy tegnap végre beugorhassunk a vízbe. Végre a vándor életnek vége, nincs naponta több óra utazás, cipekedés, szervezés. Csak a jókedv és a vízilabda marad, reméljük, sok-sok néző szeme láttára!