A mai napon sajtótájékoztató keretében tett bejelentést a Dunaújvárosi Főiskola Vízilabda Egyesület képviselői, melynek részt vevői Garda Krisztina csapatkapitány, Vajda Attila olimpikon kenus és Mihók Attila vezetőedző volt.

 

A DFVE vezetősége felkérte Vajda Attila olimpikont a szárazföldi munka vezetőedzőjének a 2019/2020. évi Női Országos I. Osztályú Bajnokság hátralévő részére a DUE-MAARSK női csapata mellé.

 

Mihók Attila az együttműködésről íny nyilatkozott:

A tavalyi év őszén kezdték meg az uszoda felújítást, mely idén szeptemberben fejeződött be és alternatív edzésmódokat kerestünk a csapatnak. Először nyáron kezdtek meg a lányok a Balatonon kajakozni, majd az alapozást követően ezt a mozgásformát megtartva itt Dunaújvárosban elkezdtek lejárni a csónakházba. Ekkor volt alkalmunk megismerkedni a helyi kajakos egyesület kiváló stábjával, többek között Attilával. Beszélgettünk többször is a szakmáról, a két klub működéséről, a saját elképzeléseinkről, ebből adódóan vetődött fel az az ötlet, hogy Attila felkészültségénél fogva biztosan eredményesen tudna együtt dolgozni a csapattal. Az érdeklődés kölcsönösnek bizonyult és ebből született meg az együttműködésünk. Nagyon köszönöm Attilának, hogy ezt a feladatot elvállalta. Úgy gondolom, szakmailag jó kézbe kerül a csapatom.

 

 

 

 

A jövőbeni edzésmunkáról Vajda Attila is nyilatkozott:

Szeretettel köszöntök Mindenkit! Azt gondolom, hogy itt a legfontosabb, hogy a kulcsfeladatokat meghatározzuk. A vízilabdában, a kajakozásban és a kenuzásban determinálható, hogy szükség van a fizikumra z ütközéseknél, egymás elleni harcban, illetve erődemonstráció sem utolsó szempont, legyen látszata a sok munkának, amikor ledobjuk a köntöst. Nem fogunk különösebben más dolgokat végezni annál, mint amik igazán szükségesek. A mozdulatok hasonlóak a kenuzásban használtaknál, a hangsúly a törzs feszességén van, a lábak szerepe még inkább megjelenik. Ezeken túl természetesen erősíteni kell a kar, mell, hátizmokat, ezek pedig mind-mind a lövésekhez, passzokhoz szükségesek, illetve különböző egyéb tevékenységek elvégzéséhez, melyekhez kőkemény izommunka kell. Az a feladatom, hogy a lányokkal közös nevezőre jussak és a lehető legjobban felkészítsem őket arra, hogy bármilyen eshetőség is történjen a vízben, vagy a medence partján ne tudják őket meglepni. Az első kapcsolatfelvétel nagyon pozitív volt, kedves volt maga a gesztus, hogy egyáltalán megkerestek és idehívtak, örültem a lehetőségnek. A lányokon is azt látom, hogy nyitottak arra, hogy itt legyek közöttük. A legfontosabb számomra, hogy megismerjem őket személy szerint és a lehető legjobbat tudjam nekik adni. Jelenleg még van távolság közöttünk, de ez természetes, hiszen még csak egyszer találkoztunk. Elmondtam nekik, hogy nagyjából mik azok a dolgok, amiket fontosnak tartok, mit, hogyan gondolok, illetve meghallgattam, hogy nekik milyen egyéni igényeik vannak, eddig mivel és hogyan dolgoztak. Először egy állapotfelmérést kell végeznem és abból fogunk célokat meghatározni Attilával. A bajnokság és a válogatott lebonyolítási menete teljesen más, mint a kenuzásban, figyelembe kell vennem, hogy egy héten akár két megmérettetése is lehet a lányoknak, illetve a meccs és edzésterhelések mellett dinamikusak és robbanékonyak legyenek. A Dunaferrben végzett tevékenységemet nem fogja hátráltatni a vízilabdás lányokkal való együttműködésem, sikerült az edzéseket úgy ütemezni, hogy helyt tudjak állni mindkét klubnál.

 

Fotó: Zsedrovits Enikő/ Dunaújváros Hírlap