Miről máshol írhatnék, mint a Magyar Kupa győzelemről? Először is, szeretném azzal kezdeni, hogy iszonyatosan büszke és boldog vagyok! Ha valaki ennyi ideig áhítozik egy cél elérése érdekében, akkor hatalmas boldogság lesz az emberben. Persze Szuperkupát is iszonyatosan nagy dolog volt nyerni, de az UVSE ellen évek óta hosszú csatákat vívunk, ahol sokszor kerültünk már közel hozzájuk, sokszor jutottunk el 5 méteres párbajig. Viszont ennyire összeszedetten és magabiztosan még nem játszottunk ellenük. Végre az a sok éves tapasztalat, ami az UVSE csapatánál volt, rutinosabb játékosokkal, az most nem ijesztett meg minket. Nem foglalkoztunk azzal, hogy ki az ellenfél, hiszen az Euroligában is a világ legjobb játékosai állnak velünk szemben. Szóval úgy ugrottunk vízbe, hogy csak magunkkal foglalkozunk. A mérkőzés vége eléggé érdekesen alakult, nyilvánvalóan mindenki tudja ennek az okait, amit felesleges taglalni, hiszen világ szinten is sajnos ez egy nagy hibája ennek a sportágnak.
A csapatból 6 játékos is kipontozódott, ami nagy nehézséget okozhatott volna nekünk a büntető párbajra, azonban rögtön az első 5 méteres lövőnk Gerda, éppen három éve a Magyar Kupában kihagyta a büntetőt, így sajnos akkor nem tudtuk megnyerni a kupát. Most olyan magabiztosan lőtte be, hogy még az sem zavarta meg, hogy a kapus jóval előrébb volt a lövésnél. El tudjátok képzelni, hogy három évvel később megismétlődik minden, ugyan az a kapu, ugyan az a kapus / csapat, ugyan az a tét. Mégis valami más, a magadba vetett hited. Hiszem, hogy olyan edzés munkát végzett, többet között Gerda is, hogy ilyenkor az ember fejében fel sem merül, hogy nem lesz gól, hiszen készen áll, megtett érte mindent. Utána következett Sajti, aki idéntől lett fix kerettag, aki a meccs után elárulta, hogy ez neki szinte gyerekkori álma volt, hogy ilyen mérkőzésen belője az egyik győztes gólt!
Csapatunk legfiatalabb tagja következett, aki ilyen rangos mérkőzést még nem is játszott, most mégis ott állt a kapuval szemben, majd jött a kapustól az instrukció; Ne izgulj! Lehet tényleg nyugtató hatással volt rá, mert akkora gólt lőtt, hogy az minden kapusnak gól lenne! 17 éves kis gyerek és rajta is múlt a győzelem. Majd következett Csengusz, ha valaki ismeri az ő történetét, akkor az tudja róla, ha mérkőzés előtt valaki ezt mondja neki, hogy büntető párbaj lesz és ő lövi az utolsó 5 méterest, valószínű inkább sírva hazament volna. Hihetetlen látni, hogy egyes emberek milyen mentális változásokon mennek keresztül. Iszonyatosan büszke voltam rá is, hogy egy ilyen helyzetben, ennyire magabiztosan odaállt. Le a kalappal! Sokat güriznek a “nagyok”, de ezen a meccsen végre a fiataloknak lehetőségük volt megmutatni mit tudnak és meghálálták a bizalmat, munkát! Még nagyobb az értéke ennek a győzelemnek, mert mindenkinek fontos része volt benne!
És, hogy ne csak a kicsiket említsem, Grida bomba gólja 8 méterről, Zsuzsi pedig most már a világ egyik legjobb centerévé nőtte ki magát, Laura ismét emberfeletti volt, Briginek a blokkjai sokszor gólóktól mentettek meg minket, Dia még akkor is higgadt tudott maradni, amikor a törpökkel volt bent. Vanda fantasztikus védekezése, gyorsasága és bravúros gólja is nagyon kellett. Huszti Vandának meg a nagyon alázatos munkája a védekezésben. Persze ne felejtsük el Szandrát és Vikit sem, el sem tudja képzelni az, aki nincs ott minden nap, hogy lehet éppen most nem Szandra védett, vagy Viki, sajnos nem lehet velünk ott, de velük kiegészülve vagyunk MI a Dunaújváros! Az fantasztikus edzői stábról nem is beszélve, nagy köszönettel tartozunk nekik! Talán picit hosszabb lett ez a blog, mint azt elsőre gondoltam, de iszonyatosan büszke vagyok arra, hogy 6 év után újra eljutottunk erre a szintre a saját erőnkből. A saját kis filmünnepe forog tovább. Nincs kétség, csak EGYSÉG!!!
Köszönöm DFVE, a kupa végre hazaérkezett!
Gratulálok az UVSE játékosainak és köszönjük az elismerő szavakat!
