Családias hangulatban folytatódik a felkészülés, így lehetőség adódott arra, hogy azok a játékosok, akik kevesebb játék lehetőséghez jutnak több figyelmet kapjanak.
Ebben az időben leginkább a kitartást és az akarást tudjuk magunkban erősíteni, amikor már ezen a héten a 6. kondira mész és érzed, hogy nem bírod, nem megy, nem tudod megcsinálni, akkor jönnek a csapattársak, akik kiszednek a mélygödörből és bíztatnak, hogy igen is menni fog. Ilyenkor arra szoktam gondolni, hogy ha el akarom érni a céljaimat igen is, ha kell sírva is, de megcsinalom 100%-osan. Amikor már egy kitűzött célt sikerült elérnem jó visszagondolni, hogy igen, megcsináltam és de jó, hogy nem adtam fel és hogy ott voltak a lányok és segítettek!
Sajnos nem sikerült megszerezniük most az EB-n a lányoknak a kvótát, de ha valamelyikük is olvasná ezt a blogot üzenném nekik: „Lányok, mi itt vagyunk nektek, felállítunk titeket a gödörből, hiszen még tavasszal van esély.
Belegondolni sem tudok mit éreztek most, de tovább kell tudnotok lépni és legalább egy éremmel hazatérni.
Várunk haza titeket csillogó éremmel.”
Ki kell tartanunk, hiszen még most jön a „java”, ahogy szokták ezt mondani.
Február 1-jén bajnoki meccs lesz , de amit én szívem szerint a legjobban várok az az Euroliga  mérkőzés itthon február 8-án az Uralocska ellen.
Újra össze kell rakni a csapatot, hogy elérhessük azt, amit együtt szeretnék .