Az élsportolásban is van egy pont amikor azt hisszük nincs tovább, amikor minden összeomlik, minden egyszerre jön és úgy érzed mindennek vége és padlóra kerülsz…aztán egyszer csak vége és belefáradsz…Eljön a holtpont az a pillanat ahol kétféle választásod van és döntened kell mert ott dől el minden, hogy mit választasz. Ott derül ki , mit is akarsz igazán vagy hogy mennyire is akarod. Feladod…vagy felállsz és legyőződ önmagad. Hiszen csak hinned kell abban amit csinálsz és hinned önmagadban. Abban hogy képes vagy rá. Ez igazából milyen egyszerű nem ?! Hisz ez rajtunk múlik mit hiszünk , mit gondolunk. Csak néha nem látjuk a napot felhő mögött. Pedig ott van és ezt nem szabad elfelednünk. Értékelnünk kell azt amink van és nem csak azt nézni hogy mink nincs. Úgy tűnhet sok a mindennapok problémái egészen addig míg nem halljuk mások nagyobb problémáit és jövünk rá hogy a miénk semmi hozzá képest. Valaki álmodni sem mer arról esetleg ami neked már természetes. És ha már így nézzük már nem is kell azon gondolkodni hogy feladd vagy felállsz mert ez nem is a neked szánt kérdés.