Fizikálisan próbáljuk magunkat fejleszteni most, hogy a válogatottjaink nincsenek itt, van időnk erre, van időnk a csapat fiatal tagjaira hangsúlyozni a figyelmet. Főképp mentálisan, amely nem olyan egyszerű, nem megy egyik napról a másikra. Fel kell nőni a feladatokhoz, azokhoz, amivel esetleg még nem volt dolgunk. Ez persze nagy feladat és mint mindent együtt könnyebb csinálni, ezért is van nagy szükség a csapat moráljára. Most jöhetnek elő olyan hiányosságok, amelyek esetleg eddig nem tűntek fel, vagy új posztok, pozíciók fejlesztése. Ezeket mind a válogatottjaink nélkül kell most megcsinálnunk, ami nyilván fura,  hisz mégis csak úgy vagyunk egy család, amikor együtt vagyunk. Ez nem jelenti azt, hogy ha páran nincsenek itt ne tudnánk ugyanolyan család lenni, mint velük, de kicsit nehezebb. Úgy gondolom, hogy mi ebben vagyunk a legjobbak. Mert ebben a csapatban mindenki más. Más stílusú, más személyiségű és bár nagy kor különbségek is vannak, de itt Újvárosban mindenki az lehet aki, aki valójában, mert így fogadjuk el a másikat, ahogy van. Ezért vagyunk egy csapat, egy család. Van, hogy ezt néha elfelejtjük és emlékeznünk kell magunkat erre