Most az elővigyázatossági karantén miatt még kézenfekvőbb ez a dolog. Bár igazából nem erről akarok írni nektek. Ugyebár a bajnokságnak nagy valószínűséggel vége, így mondhatom, hogy az egyik legjobb szezonom/szezonunk fejeződött be, minden értelem nélkül. Egy fantasztikus Magyar Kupa aranyat bezsebeltünk, de az első bajnoki aranyra úgy látszik, várni kell még… Nyilván van bennem csalódottság, de sokkal fontosabb most, hogy mindenki egészséges maradjon! Ezért is kérek én is mindenkit, hogy maradjunk otthon és védjük meg egymást!
Visszatérve ahhoz, amit igazából ki szerettem volna fejteni nektek az az, hogy az ember rengeteg helyre kerül élete során. A mi esetünkben rengeteg klubja lesz egy játékosnak és mindig ott próbálja meg magát a lehető legjobban érezni, a lehető legjobban teljesíteni ott. Akárcsak a munkahelyeken. A legtöbb esetben azért az a tapasztalat, hogy rövid ideig felel meg egy-egy hely, hiszen mindig más okunk van a távozásra. Persze az évvége felé mindig jönnek a megkeresések különböző kluboktól, főleg külföldről és az ember agyacskája eljátszik a gondolattal, mi lenne ha…?
Mások pedig külföldről jönnek ide ezzel a gondolattal. Érdekes a világ, ahogy Mihi mondaná “Isteni tréfa”. Mi van akkor, ha viszont odaszületsz, ahol neked a legjobb?! Laura és Zsuzsi Hollandiából és Franciaországból érkezett és ebben a nehéz időben sem akartak hazamenni. Úgy érzik, ők idetartoznak. Mi ezt néha képesek vagyunk elfelejteni. Csak mert pontosan odaszületünk, képesek vagyunk azt gondolni, hogy számunkra nem az a legmegfelelőbb hely. Persze az ember sok helyen érezné magát jól, de otthont éreznél? Sokszor nem ott van az otthon, ahová születsz, de nagyon sok esetben pedig igen.
A világon a legszerencsésebb emberek odaszületnek, ahol megtalálhatják azt, ami igazán megmozgatja őket, ahol kiteljesednek. Ahol igaz barátokra, társakra lelnek, ahol a legrosszabb időkben is vannak támaszai. Ahol önmaga lehet mindenki. Ez az igazi otthon.
Hajrá DFVE!
