
Talán lassan már mindenkinek kialakult a napi rutinja ebben a helyzetben. Pénteken lesz 3 hete, hogy önkéntes karanténba vonultunk az egész családommal. Az első pár nap, felszabadító volt. Gondolom azoknak, akiknek minden napjuk szinte percre pontosan be van osztva, azoknak ez elsőre egy megkönnyebbülést hozott. ( persze némi aggodalom mellett ) Majd néhány nap után, jön a kérdés; Mit csináljak ma? Senki sincs hozzá szokva, hogy ennyi ideje van, hogy nem mehet sehova a barátaival, a suliba, a nagyszülőkhöz. Szépen lassan mindenki kitakarítja a garázst, rendbe teszi a kertet, kiszanálja a régi cuccokat. S rájön arra, hogy hiányzik a “régi élete”. Bevallom nekem is hiányzik. Hiányzik a csapatom, hiányoznak a meccsek, hiányzik a víz. Hiányzik, hogy meccsek után órákig együtt üljünk és csak úgy legyünk, jókedvűen. Nem az a baj, ha hiányzik nekünk valami, hanem az ha csak ölbe tett kézzel várjuk, hogy mikor kapjuk vissza. Mert vissza fogjuk! Anyukámat idézve; “ A baj nem itt kezdődik!” Igaza van, nekünk, akiknek csak otthon kell maradni ez nem lehet probléma. Persze én sem otthon ülő típus vagyok, de ha most ezzel segítem a legtöbbet, akkor megteszem. Remélem Ti is! Ebben a helyzetben, úgy vélem sokat várhatunk a sportolóktól. Hiszen a sportolók hasonló életet élnek. Tele rengeteg lemondással, fegyelemmel. Most picit mindenki élsportoló lett, hiszen fegyelmezetten be kell tartanunk a szabályokat. Fegyelmezetten, de nem kedvtelenül. Mindenkinek le kell mondania dolgokról, ez nehéz. Tudom jól, én is jó pár éve gyakorlom ezt. Szeretném, ha általam is pozitívabban látnátok a helyzetet. Biztosan tudjátok, hogy az olimpiára még egy évet várni kell. Aki, ismer tudja, sokan is írtátok, hogy sajnáljátok, hogy a legnagyobb álmomra még ilyen sokat kell várnom. Valóban, már számoltam vissza a napokat, és most csak egyre több lett. De tudjátok, mit? Picit sem bánom. Élvezem azt a sportolót, akit magamban megtalálok a mindennapos megpróbáltatások során. Élvezem, hogy most ebből az emberből, még jobb sportoló fog válni a következő egy évben. Valamiért kaptuk ezt a leckét. Igen is mindenki tegyen róla, hogy ne unatkozzon otthon. Lehetőségeihez mérten oldja meg a mozgást, tűzzön ki mindenki célokat magának. Nem nagy dolgokra kell gondolni, én ma kocsit fogok takarítani a két edzés között. Nem kell hatalmas dolgokat megfogalmazni, egyszerűen csak kell lennie egy listának, hogy mivel szeretnél végezni, milyen hobbiba akarsz belekezdeni, folytatni. A nagy hajtás előtt, ami vár majd ránk, most VAN idő, olyan dolgokra, amikre nem szokott. Hatalmas kitartást kívánok Mindenkinek! Most egy nagy csapat vagyunk és felelősséggel tartozunk egymásért! Sikerülni fog!
Szenvedéllyel,
Gurisatti Gréta
A 2021-es tokiói olimpia leendő bajnoka
( libabőrös lettem, most írtam le ezt először!!! )