Egy igazán kemény két hétbe csaptunk bele. Rengeteg edzés vár most ránk, augusztusig. Végre lettek új arcok is a csapatban, ami igazán jót tesz majd nekünk. Boldog vagyok, hogy mindenki szó nélkül, azért nem rezzenéstelen arccal, hiszen nem vagyunk robotok, de teszi mindenki a dolgát. Legyen az úszás, evezés, bicikli, kondi vagy lábtempós edzés. Egy csapatot leginkább az együtt töltött közös “szenvedés” és munka hozza össze. Pontosan tudja mindenki, hogy a mellette levő is ugyan azt tette meg a sikerért, mint ő. A legfontosabb feladatunk a kételyeket eloszlatni egymás és saját magunk fejéből egyaránt. Örülök, hogy most csak saját magunkra fókuszálunk, és rángatjuk ki egymást a gödörből. Ilyen egy jó csapat, ha valaki rossz passzban van, akár egy jó szó áttudja billenteni az egész helyzetet. Mi megtesszük ezt az egy jó szót. Azt az egy apró gesztust, ami akár mindent megváltoztathat. Sokkal jobb formában leszünk egy hónap múlva, sokkal erősebbek is leszünk. De majd azokon a mérkőzéseken, ahol egy-egy gólok döntenek, nem a sebesség, nem az izom dönt. Hanem az egymásba vetett hit. Az akarat. A küzdeni tudás és küzdeni akarás. Az számít csak, hogy hogyan fordulsz oda a másikhoz. Azt az utolsó löketet megadod neki, ezzel a szikrát benyújtva tűzet csiholsz belőle. Onnantól pedig csak egység van, harc van, siker van.
“Az élet csatáit nem mindig
Az erősebb, gyorsabb nyeri,
És előbb-utóbb az győz,
Aki, hogy győzhet, elhiszi.”
Walter D. Wintle
