Nagyon jól haladunk, az edzések a meccsek, a taktika. Rendben zajlik a felkészülés, koncentráltan dolgozunk. Számomra mégis az elmúlt hét nagyon nehéz volt ugyanis az egyik csapattársunk Laura a hétvégén haza kőltözött Hollandiába, hogy elkezdjen az életében egy új fejezetet. Nagyon nehéz búcsú volt…ez alatt a három év alatt egy nagyon jó barátot, edzőt kaptam. Elmondthatom magamról, hogy a vilag legjobb kapusa mellett edzhettem, figyelhettem őt tanulhattam tőle. Hatalmas kiváltság ez, ő egy igazi példakép. Igyekeztem minél többet nézni őt a vízben a technikáját a mozgását az edzéshez, meccshez való hozzáállását a koncentráltságát, mindent. Mikor én álltam a kapuban és ő cserélt engem volt egy kis idő, hogy lássa ahogyan védek és minden egyes cserénél szánt rám 1-2 másodpercet, hogy elmondja nekem az észrevételeit és, hogy javítson a mozgásomon, technikámon. Ha edzés után megkértem, hogy beszélgessünk erről azonnal segített. Ha lábtempós edzésen valami nem ment, megmutatta ha segítséget kértem, segített ha volt észrevétele, elmondta. Az utóbbi pár hetekben kapusedzőként volt jelen. Jobban tudott ránk figyelni és úgy gondolom rengeteget fejlőtünk a keze alatt. Mindenkit a saját adottságaihoz képest formált, erősített, tanított. Imádtam, hogy olyan feladatokat talát ki nekünk amik feldobták az edzéseket, változatosak és élvezhetőek voltak, nem csak a vízben hanem a kondiban is. Rengeteget adott ennek a csapatnak ezalatt az idő alatt. Én nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy egy csapatban játszhattam vele és ahogy elbúcsúztattuk őt leírom ide is, hogy ez nem a vége, lesz még foytatás!