Tegnap volt a Magyar Kupa döntője, ahol az UVSE csapatával játszottunk az első helyért. 3-0-ból jöttünk vissza a meccsbe, nagyon pörgős mérkőzés volt. Kimondhatatlan érzés volt, amikor lefújták a meccset és a kijelzőn 6-7 volt. Az edző térden üvöltött örömében, a kispad felugrott és futottunk a vízben lévőkhöz, hogy együtt örülhessünk. Bent a vízben öleltük egymást, az edzőket, sírtunk, nevettünk, énekeltük a dalainkat…leírhatatlan érzés. Ehhez nem is lehet hozzászokni. Kimásztunk a vízből majd egymás kezét fogva sétáltunk fel az emelvényre átvenni az érmeket és a kupát. Hatalmas ünneplés volt az úton hazafelé is, a buszokban szóltak a csapat dalok és mindenki énekelt. Természetesen itthon ünnepeltünk egy nagyot, hiszen ezért dolgoztunk az elmúlt években, hónapokban, hetekben. A vírus nem könnyítette meg a dolgunkat, sajnos amiatt végig kellett dolgoznunk az egész nyarat, ami egyébként pihenőnk lett volna. De ezért küzdöttünk és  kifizetődött, mert sikerült megvédenünk a Magyar Kupa címünket.