Az elmúlt napokban kaptam egy nagyon jó blog témát az egyik DFVE-s kis tehetségünk anyukájától. Amiben azt kérte, hogy írjam le, milyen is volt a kicsi Gréta. Hogyan éltem meg azt, hogy a suliban és az edzéseken is a maximumot kell nyújtani. Melyik a fontosabb, ha egyáltalán van ilyen? Ennek a blognak a megírásához picivel több idő szükséges, anyuval is rengeteget beszéltem erről, hogy ő hogyan látott engem kívülről. Persze rengeteg vicces sztori is feljött, ezeket is mindenképpen leírom majd nektek. Például, hogy egyszer iskolatáska nélkül mentem a suliba… érdekes történet! 🙂 Nagyon szuper témajavaslat és tartalmas blognak ígérkezik majd két hét múlva.
Addig is egy kis helyzet jelentés. A lányokkal a héten folytattuk a kemény munkát. Rengeteget úszunk, lábtempózunk, kondizunk. Természetesen a bicikli és az evezés sem maradhat el a napi rutinból. Ha esik, ha fúj. Mert ez a Dunaújváros, ahol minden nap átkell lépned a komfortzónádon. Ahol, minden nap egy kicsit többet gondolsz magadról, azáltal, hogy olyan dolgokat teszel meg, amiket máshol nem kell. Ezek segítenek át minket az igazán nehéz pillanatokon, így a mérkőzésen nem érhet minket meglepetés. Sajnos ebben az időszakban sok sérültünk van, reméljük ennek ellenére a szombati Szentes elleni mérkőzést könnyen behúzzuk. Utána pedig jön a várva várt derbi, az UVSE ellen.