A DFVE családom. Itt tanultam meg mindent, amit a vízilabdáról csak tudni lehet és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy olyan szakemberekkel dolgozom együtt, akik a mai napig tudnak nekem új dolgokat tanítani, kijavítani. Bevallom őszintén Magyarországon belül nem szívesen mennék más csapatba, mert tudom, hogy nekem itt a legjobb. Nehéz néhány mondatban összefoglalni mit jelent nekem ez a klub. Ha valaki már érezte úgy igazán, hogy tartozik valahova, akkor az a dunaújvárosi játékosok. Nehéz azt a részét is elmagyarázni, hogy ez mitől működik ennyire, de leginkább azért, mert saját identitást kaptunk a klub által. Saját nyelvezetünk, dalaink, helyeink vannak, mind emellett a parton is szoros barátságban állunk egymással. Mihók Attila évek óta az edzőm, miatta kezdtem el vízilabdázni, ő kereste meg a szüleimet. De amiért a leghálásabb vagyok neki, az nem az Európai-Szuperkupa győzelem, vagy a Len-Kupa győzelem vagy az utánpótlás Európa-bajnoki, világbajnoki érmek. Nem is a harmadik Magyar Kupa aranyérmem. Hanem, mert olyan életet adott nekem, amire mindig is vágytam. Remélem a következő generációk is a Dunaújvárosnál pontosan ugyan ezzel a mentalitással lesznek majd igazán sikeresek.