A 2024/25-ös OB II-es szezonban felnőtt férfi csapatunk a bajnokság középmezőnyében végzett a 28 csapatos mezőnyben. Az eredmény mögött azonban sokkal több rejlik, mint amit a tabella mutat. Egy olyan szezon áll mögöttünk, amelyben nemcsak a vízben, hanem azon kívül is rengeteget küzdöttünk – leginkább egymásért, a játékért és a közösségért.
A szezon értékeléseként Zsámbok Lili, a csapat vezetőedzője osztotta meg gondolatait:
„Azt hiszem, ha év elején azt mondják, hogy a középmezőnyben végzünk úgy, hogy minden ellenfelünknek megnehezítjük a dolgát, aláírtam volna.”
A küzdelem végig jellemezte a csapatot. Bár az eredmények nem mindig tükrözték a befektetett munkát, a szív, amit játékosaink hétről hétre beletettek, megkérdőjelezhetetlen volt. A szezon során számos nehézséggel szembesültünk, de még több felemelő pillanatban is részünk volt – ezek adták a motivációt a folytatáshoz.
Lili köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik hozzájárultak ehhez az utazáshoz. Köszönöm;
Nagy Attilának, aki végtelen számban hozta a kókuszrudat a csapatnak! Viccet félretéve, aki a háttérben dolgozott fáradhatatlanul, hogy a csapat létezése biztosított legyen – neki köszönhető, hogy nekem és játékosoknak valóban csak a vízilabdára kellett koncentrálniuk.
Volf Józsefnek, akinek az utánpótlásban végzett kiváló munkájának eredményeként a feltörekvő ifjúság komoly gerincét adta a csapatnak! Doci munkamorálja, személyisége, odaadása, szakmaisága remek srácokat eredményez.
A játékosoknak, Matyinak, Tominak, Norbinak, Gerinek, Tominak, a Nagynak, Boncának, Levinek, Petinek, Murinak, Monyónak, Bandónak, Gergőnek, Kuninak, Pepének, Kopinak, Bubának, Máténak és Zakinak. Nektek külön szeretném megköszönni, hogy elfogadtatok, hogy hittetek ebben az egészben. Együtt örültünk a győzelmeknek, együtt bosszankodtunk a vereségeken, és ti mindig képesek voltatok kilépni a komfortzónátokból. Harcoltatok az utolsó pillanatig, bármi is volt az állás. Köszi, hogy sokszor elgondolkodtattatok azon, akarom-e még ezt csinálni – aztán mindig meggyőztetek róla, hogy igen, ez az én helyem. És külön köszönet, hogy az ország legmesszebb pontjaira is eljöttetek velem – veletek tényleg minden kilométer megérte.
A szurkolóknak, akik jelenlétükkel, buzdításukkal és süteményeikkel is erőt adtak minden egyes mérkőzéshez.
A családomnak, akik a háttérben mindig ott voltak, különösen fiamnak, Boldinak, aki elfogadta, hogy anya most nem az ő meccsére megy, hanem a sajátjára.
A vízilabdának, ami sosem ereszt és örökké tartó „szerelem”.
Az uszodai dolgozóknak, akik a feléjük sebesen száguldozó labdák ellenére is kedvesek voltak hozzánk.
Az egyesület támogatásáért is hálás vagyok – köszönöm, hogy mellettünk álltatok ebben az szezonban is, és biztosítottátok számunkra a hátteret ahhoz, hogy a csapat kizárólag a játékra és az építkezésre koncentrálhasson. Ez a szezon is közös siker!
Végül, de nem utolsósorban, az edző külön köszönetet mondott Istennek, aki erőt, kitartást és tisztánlátást adott neki ebben az évben.
Köszönöm a szurkolást, a munkát, a támogatást – kellemes nyarat kívánok Mindenkinek!
Az egyesület nevében is szeretnénk kifejezni hálánkat: köszönjük, hogy minden mérkőzésen küzdöttetek, hogy örömet szereztetek nekünk, szurkolóknak, edzőknek, sportbarátoknak. Kellemes és megérdemelt pihenést kívánunk mindenkinek – találkozunk augusztusban, amikor megkezdődik a következő szezon alapozása. Addig is: jó vakációt, és szívből gratulálunk a teljesítményetekhez!