Szerdán este a Tatabánya elleni mérkőzésen hosszú rehabilitáció után ismét pályára lépett Szabó Nikolett. Csereként kapott lehetőséget, és egy góllal is hozzájárt a győzelemhez. A játékosunk mesélt nekünk sérüléséről, a felépüléséről és az azzal járó nehézségekről.
„Sajnos a nyári pihenő után hamar megérkezett a baj. Az első edzésen, egy gyakorlat során, egy rossz mozdulat következtében sérültem meg”
– kezdte történetét Szabó Nikolett.
„Hosszú időbe telt, mire kiderítették, mi lehet a probléma. Az Olimpia után Dr. Pavlik Attila vizsgált meg, és közölte, hogy műtétre lesz szükség, de akkor még nem tudtuk pontosan, milyen beavatkozásra számíthatunk.”
A beavatkozás után derült ki, milyen komoly műtétre volt szükség.
„Csak a sikeres műtét után, amikor felébredtem, derült ki, hogy két csavart helyeztek a vállamba, mivel a porc mind elöl, mind hátul leszakadt a vállízületről. A következő két hónap nagyon nehéz volt, hiszen karpántot kellett viselnem, és egy olyan ember számára, akinek a mozgás és a sport az élete, nem tudni mozogni – nos, ez valóban megterhelő élmény volt.”
A rehabilitáció időszaka tele volt kihívásokkal, de Niki kitartóan dolgozott a visszatérésért. „Azonban folyamatosan ott voltunk edzéseken Somogyvári Lilivel, és figyelemmel kísértük a rehabilitáció minden lépését.” Külön háláját fejezte ki Sinka Grétának, aki segítette a gyógytorna kezdeti szakaszában.
„Bár még nem fejeztem be teljesen a rehabilitációt, hiszen mindössze hat hónap telt el a műtét óta, folyamatosan pozitív visszajelzéseket kaptam, miszerint gyorsan gyógyulok.”
A felépülés egyik legörömtelibb pillanata a születésnapján érkezett el. „A 22. születésnapom igazi ajándéka volt, amikor megkaptam az engedélyt, hogy elkezdhessek úszni. Jobb ajándékot nem is kívánhattam volna.” Ezután folytatódott a kemény munka: „Decemberben, miközben a többiek pihenőt kaptak, mi keményen dolgoztunk, hogy minél gyorsabban utolérjük a csapatot.”
A fejlődés hónapról hónapra látványos volt, és januárban már egy újabb mérföldkőhöz érkeztek.
„Januárban már kontaktos edzéseken is részt vettünk, ami meglepően jól ment. Februárra pedig elérkeztünk arra a pontra, hogy már be is írtak minket a tatabányai mérkőzésre. Szavakkal nem tudom kifejezni, milyen boldog voltam, hiszen augusztus óta erre vártam.”
Játékosunk hálával gondol vissza azokra, akik végig mellette álltak ebben a nehéz időszakban. „Sok mindent köszönhetek az edzőimnek és a csapatnak, mert mindig ott voltak, hogy támogassanak, különösen a nehezebb napokon. A családomnak pedig külön hálás vagyok mindazért a szeretetért és támogatásért, amit tőlük kaptam és kapok.”
„Nagyon hiányzott, hogy ismét a csapat tagja lehessek, de most végre elérkezett az idő, hogy újra teljes értékű tagja legyek a csapatnak.”
Mi is örülünk, hogy újra a pályán láthatjuk , és sok sikert kívánunk neki a folytatásban!
