A DFVE női együttesünk egyetlen magyar csapatként képviselte Magyarországot a Női Bajnokok Ligájában, és kiválóan helytálltak a nemzetközi porondon. A bronz érmet nem sikerült szerezniük, de a céljukat elérték, hiszen tisztességesen küzdöttek.
Dunaújvárosi Főiskola VE – Ekipe Orizzonte (olasz) 8-12 (1-5, 4-4, 0-2, 3-1) Gólszerzők: Garda 4, Dobi 2, Horváth B., Mahieu, ill. Palmieri 3, Halligan 2, Gant 2, Marletta 2, Gagliardi, Williams, Leone
Mihók Attila, vezetőedző a következőképpen foglalta össze a (waterpolo.hu) mérkőzést:
– Ellentétben az amúgy nehezebbnek vélt Mataró elleni elődöntővel, itt kevesebb mint három perc alatt előállt az 1-3-as eredmény, sőt, még a negyed felénél sem jártunk, amikor 1-4 állt a táblán. Sajnos, egy jó ejtéssel, egy szép csavarással, aztán két belőtt emberelőnnyel négy egymást követő támadásból viharzott el az Orizzonte – a mi oldalunkon csak Garda Kriszta ötméterese akadt be. Bár aztán néhány támadást sikerült kibekkelni, a harmadik hátrányban sem tudtunk komolyabb fennakadást okozni, ugyanakkor nálunk az első előny két lövéssel, mégis komolyabb veszély nélkül múlt el – így nyolc perc után 1-5 meredt ránk vissza az eredményjelzőről.
– A második rész is egy zónán át érkező és a hálóban landoló labdával indult, Claudia Marletta szerezte – Laura Aarts kevésbé „takart” a
péntek estéhez képest, és a blokkok sem voltak annyira a helyükön. Garda azért pattintott egy finomat a második fórunkban, majd besimította a következő büntetőt is, úgyhogy picit jobban festett megint az állás (3-6). Egy gyors gólváltás után – nálunk Horváth Brigi suhintott egyet fórban – sajnos megint beakadt két távoli, azaz újfent öttel ment az Orizzonte. Igaz, legalább Garda beverte a negyedik gólját is, újfent előnyből, de csak 4-4-re tudtuk kihozni ezt a játékrészt, azaz félidőben továbbra is négy volt közte (5-9).
Fotós: Derencsényi István/ LEN – European Aquatics
– Hogy halovány esélyünk legyen, ahhoz azért az előnyöket be kellett volna lődözni a folytatásban is, ám a harmadik rész elején kettő is elment, igaz, közte egy jó blokkal egy hátrány során legalább nem nőtt a különbség. Aztán egy páros utáni kiállításnál az elvben könnyebb öt a négyből hozhattuk volna közelebb magunkat, de a kissé elhamarkodott lövés elhalt a blokkon. Jött hamarosan egy negyedik fór is, ez már időkérés után, de ez a figura sem ment, Garda pedig nem tudta hátulról megmenteni a helyzetet. És hát addig játszottunk a tűzzel, míg végül Valeria Palmieri viszonylag szép megjátszás után közelről húzhatott hat az öt ellen (5-10) – mivel ekkor már csupán két perc maradt az utolsóelőtti negyedből, reményeink erősen porladóban voltak. Aztán a taljánok bemutatták azt is, hogy fest egy jobb öt a négy elleni megjátszás, azaz ez a játékrész 0-2-vel (és 5/0-ás előnymutatóval…) ment el, és 5-11-nél egyértelmű volt, hogy ez a meccs már nemigen hozható vissza.
– A negyedik elején elment egymás után a hatodik fór is – az olaszoké blokkal együtt pörgött be, kábé ilyen volt az egész délután… Amúgy náluk ekkor már a hetedik játékos lőtt gólt, nálunk csak Garda és Horváth tudott betalálni a negyedik rész közepéig – akkor végre a decemberi meccs hőse, az akkor ötöt szerző Dobi Lili is összegereblyézett egyet, bár inkább dühből, elvégre emberelőnyben szabaddobásból engedte el a labdát. Nem sokkal később Mahieu Geraldine pakolt be egy egypasszos fórt (7-12), avagy az azért egyértelmű volt, hogy a lányok küzdenek végig. A végén még Dobi lőtt egy szépet egy újabb fórból, azaz bár egyértelmű volt a vereség, mégsem drámai – a pénteki 9-12 után ezúttal 8-12 lett a vége; őszintén szólva, azért ez számított papírformának.
A csapatunk fantasztikus teljesítményt nyújtott az egész szezon során. Azt hogy egyetlen magyar csapatként voltak jelen, még inkább növeli a csapat és a szurkolók büszkeségét, hiszen Magyarországot méltón képviselték.
