A női együttesünk különleges úton járt, ugyanis május végén Marokkóba utazott egy nemzetközi tornára, amit ötödik alkalommal rendeztek meg az ország fővárosában. A DFVE nem teljes csapattal utazott el, csak azok a játékosok vettek részt a kiruccanáson, akik nem játszottak utánpótlás mérkőzéseket és nem volt egyéb elfoglaltságuk a magyar válogatottal.
Rabatba megrendezésre kerülő tornára a lányainkon és a helyi csapatokon kívül érkeztek még Spanyolországból, Tunéziából, Belgiumból, Kanadából és Franciaországból is. A pólósaink a francia Toulon Waterpolo csapatával játszott három mérkőzést, s mindegyik alkalommal magabiztos sikerrel zárt, így a torna végén Mihók Attila vezetésével lányaink emelhették a magasba a győztesnek járó kupát.
Az ott töltött felejthetetlen egy hétről a DFVE játékosa Szabó Nikolett mesélt nekünk:
– Nagyon izgalmasnak indult már maga az elindulás, hiszen a gépünk késett, így az átszállást lekéstük. Aztán ment az agyalás, hogy akkor hogyan is tovább. Valameddig repülő onnan busz majd komp és újra buszozás? Végül jött az az ötlet, hogy akkor Malagában 10 óra várakozás után tovább repülünk Fesbe és onnan busszal Rabatba.
Folytatta: – A szerencsés megérkezésünk után, kisebb pihenőt követően már az első meccsünket le is játszottuk. A mérkőzéseket nagyon élveztük. Felszabadultság és örömjáték írta le a csapatunkat.
A tornán való részvételen túl igyekeztünk minél több mindent megnézni. Voltunk az óceánparton, ahol egy gyönyörű kis bárban tölthettünk el egy délutánt. Másnap Rabatot vettük célba, ahol végig mentünk a bazáron, ami nem volt egy kis túra. Következő napra Fes jutott, ahol egy idegenvezető segítségével ismerhettük meg a várost majd este a nagykövetségen volt egy záró rendezvény.
Persze utolsó nap az utazás előtt Rabatban ütöttük el az időt. Igen ám, de a haza utazásunk sem volt akadálymentes, hiszen a reptéren nem akarták nekünk engedni, hogy a kupát felvigyük a gépre , így aztán volt ám káosz, de végül haza került velünk együtt a kupa is – zárta a szót.
Hogy mi az amit nem felejtek el? Hát erről a túráról semmit nem fogok elfelejteni az biztos , de szerintem ezzel mindenki így van.
A DFVE egyesület nagyon szépen köszöni mindenkinek aki segített a szervezésben és lehetővé tette a lányaink számára ezt a csodálatos és felejthetetlen utazást.