Mihók Attila és Cseh Sándor, akik most vezetik a női vízilabda-válogatottat, kezdetben komoly bizalmi problémákkal néztek szembe. A frissen kinevezett edzőknek még sosem volt olyan nehéz dolguk, mindenki kételkedett bennük, és az Eb-kudarc után még inkább súlyosbodott a helyzet. Sokan gyanakvóan figyelték őket, és néhányan már az új lehetőségeket latolgatták. Ám hétfőn minden megváltozott: a csapat hihetetlenül teljesített a világbajnokságon, és sikerült bejutniuk az olimpiára is. Most pedig az egész ország őket ünnepli.
A nemzeti csapat a dohai vb-n hétfőn büntetőkkel nyert a címvédő és Európa-bajnok Hollandia ellen.
A győzelem után Csurka Gergely, a Magyar Vízilabda Szövetség kommunikációs vezetője a Facebook oldalán írt jegyzetet, amelyet nálunk is olvashattok:
„Csak annyit szeretnék jelezni, mert az ilyen nem látszik a tévében, hogy amikor jött az ötödik holland ötméteres, akkor Mihók Attila majdnem a félpályáig lépdelve kiabált rá Magyari Aldára, és mutatta neki, hogy végre csapja le a karjait, azaz a lapos lövésre menjen.
Gondolom, láttátok, hogy laposan jött a labda, és ezzel az Alda-védéssel eldőlt, hogy megvertük a tavaly világbajnoki aranyérmest, januárban pedig Európa-bajnokságot nyerő hollandokat (ez vb-elődöntőt és olimpiai kvótát ért, miheztartás végett).
Mindezzel csak annyit szeretnék mondani, hogy végre jó lenne, ha mindenki elfogadná, beletörődne, netán összességében örülne neki, hogy ősz óta Mihi a női válogatott szövetségi kapitánya Cseh Sanyival együtt, és igen, képesek voltak rendbe szedni a játékot, az erőállapotot, a csapatkohéziót, a lányok lelkivilágát, kábé mindent, amit ennyi idő alatt lehetett.
Ehhez kellett sok idő, türelem, abból dupla adag, sőt – viszont míg tavaly nyáron a fontos meccseken nem kaptunk 12 alatt, addig ezen a vébén az eddigi négy mérkőzésen így festenek a kapott gólok: 8, 2, 9, 8. Tudom, volt Új-Zéland is, meg Szingapúr is, de tavaly meg volt Japán, 21 kapott góllal. Az Eb-t kétszer 14-gyel kezdtük januárban, most négy meccsen járunk 27-nél – és végre Alda is visszaért arra a szintre, ahol Tokióban járt.
„Mihi kábé negyed százada van a női vízilabdában, úgy ismeri a mezőnyt, mint a tenyerét, Sanyi meg olyan modern szemlélettel közelít ehhez a sportághoz, és olyan részletekre figyel, ami páratlan manapság.”
És igen, most bevitték a csapatot a négy közé – és kivitték Párizsba.
Ők ketten elképesztő bizalmi hendikeppel indultak, frissen kinevezett kapitányokat még sosem méregettek ennyire ferde szemmel, mint ahogy Madaras Norbiék (a szövetség elnöke, a szerk.) sosem látott húzása (társkapitányok) miatt is csak húzták sokan a szájukat. És persze jó Kárpát-medencei szokás szerint az Eb-kudarc után még ferdébbekké váltak a tekintetek, még inkább húzódtak a szájak, egyesek már nyalogatták is az ajkukat, mert vérszagot orrontottak.
Az a rossz hírem van nekik, hogy ma jó hír született, visszavonhatatlanul. És ami igazán félelmetes: a vízilabda-szövetség social media platformjain eddig a fiúk sikereit övezte általános őrület, ám egységnyi idő alatt ilyen robbanásszerű like-özönt még a srácok sem tudtak generálni, mint a lányok továbbjutása. 10 perc alatt 2K, 20 perc alatt 4.7K – igen, a sportrajongók ennyire várták azt, hogy odaérjenek a lányok az olimpiára. Különösen a kosarasok katasztrófája után.